2017. május 11., csütörtök

A közlekedési kultúra napjára - máj.11.















A virágok színe


       Itt a tavasz (néha úgy érezzük, hogy ez már a nyár), a rétek, a mezők és virágoskertjeink színpompában tündökölnek. Szinte nem győzzük csodálni a sok-sok virág káprázatos színét, színárnyalatát. Önkéntelenül is felvetődik bennünk a kérdés: vajon mitől színesek a virágok?


       A virágok szirma különféle festékanyagot tartalmaz. Ezek igen bonyolult összetételű kémiai vegyületek. A flavonok sárga színűek, míg az antociánok a környezettől függően változnak: lehetnek pirosak, kékek, sárgák, ibolyaszínűek. E változó tulajdonság révén ugyanazon növényfajnál a virágok színe különböző is lehet. Például a hortenzia közönséges talajokon rózsaszínű, ha azonban a talajba ammónium-szulfátot juttatunk, virágai kék színűek lesznek. Elgondolkodhatunk azon, hogy némely virágnak, mint például az

árvácskának, miért eltérő színűek a sziromlevelei? Sőt, egyetlen sziromlevél is lehet többszínű. A magyarázat, hogy egy virág részein is lehet különböző a sejtnedv hatása. A fehér színű virágokból hiányzik a színezőanyag és a fény szétszóródik rajtuk.

2017. május 10., szerda

Madarak és fák napja - görbe tükörben













Madarak és fák napjára - május 10. Kakukk

         Gerle nagyságú, de nyúlánk, hosszú farkú madár. Hímje hamvas dolmánnyal, keresztbe rovott farkkal; hasa fehéres, keresztbe futó hullámos csíkokkal. Lába sárga, szeme tűzvörös, sárgán szegve, csőre feketés, szájzuga vöröses. Fészket nem épít soha, és szaporításában igazi gazmadár, avval a csudálatos tulajdonsággal, hogy tojásának nagyjából színe és némileg alakja is hasonlít ahhoz a szegény madáréhoz, amelynek fészkébe becsempészi. Az elhelyezett, csempészett "fészekalja" kitehet egy kakukktól 20–22 tojást is, rendszerint azonban 11–12 között váltakozik.
            Tápláléka szerint – mely mindenféle és leginkább nagyon kártékony rovarból, hernyóból, még a legszőrösebbekből is áll – a kakukk a leghasznosabb madár; annál is inkább, mert telhetetlen. A kakukktojó kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a poszáták, a barázdabillegetők és mások fészkét, s ekkor tojni kezd ezekbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojik, aztán csőrébe ragadja és becsempészi, ahova szánta. Ugyanaz a kakukk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel, és rendesen azon fajokét, amelyeknek fészkéből maga is kikelt annak idején. A kis kakukk a hirtelen növekedésével elhatalmaskodik, és kilöki gyenge mostohatestvéreit. Vonuló madár s nálunk még jócskán van. Mindég a maga nevét kiáltja, de inkább "ha-hú"-nak hangzik, közbe kacagó szava is van.
            Régen a roskadozó emberről mondták: "Nehezen ér több kakukkszót."  A vénülő leányról meg azt: "Sokszor hallott már kakukkszót."
Vonuló madár s nálunk még jócskán van.
(Forrás: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról c. könyve)