2016. január 9., szombat

A menny létezik - állítja a híres idegsebész, aki megjárta a túlvilágot

            Megjelenése előtt első számú bestseller lett egy nemzetközi hírű idegsebész könyve, amelyben halálközeli állapotban a túlvilágon megtett utazását írja le. Dr. Eben Alexander történetét az különbözteti meg a számos hasonló beszámolótól, hogy a professzor, aki egy ritka típusú, akut lefolyású agyhártyagyulladás miatt egy hetet töltött mély kómában, úgy élte át ezt a modern dantei utazást, hogy közben a kórházi műszerek semmiféle tudati aktivitást nem mértek nála.
Dr. Eben Alexander 2008. november 10-én hajnalban erős hát- és fejfájásra ébredt. A negyvenes évei végén járó férfi kitűnő fizikai állapotban volt: fiával együtt éppen Dél-Amerikába készült, hogy együtt másszanak meg egy hatezer méteres hegycsúcsot. A nemzetközi hírű idegsebész azonban azt tapasztalta, hogy állapota riasztó gyorsasággal, percről percre romlik. Mielőtt elveszítette volna az eszméletét, utolsó emléke az volt, hogy felesége a mentőket riasztja. Dr. Alexander a kóma hetedik napján egyszer csak kinyitotta a szemét, és néhány órával később már kommunikálni tudott környezetével.
Örömzene
„Az élmény erőteljesebb volt bármi másnál, amit az életemben addig megtapasztaltam. … Az utazásom elején a felhők között találtam magam. Ezek a felhők nagy, habos, rózsaszín-fehér színűek voltak, és élesen elváltak az ég kékesfekete hátterétől. Messze–messze a felhők felett átlátszó, csillogó lények cikáztak az égen, akik hosszú, sodródó csíkokat hagytak maguk mögött. A lények ismerősnek tűntek, de különböztek a földi élőlényektől. Fejlettebbek voltak nálunk, az élet magasabb formáját képviselték. Fentről lefelé dicsőséges zene hangjai áramlottak. Úgy tűnt, mintha a dallamok a szárnyas lényektől származnának. Az örömteli hangok úgy áramlottak a bensőjükből, ahogy mozogtak, mintha nem tudták volna magukban tartani. Ez a hang anyagszerűnek tűnt, mint amikor az ember érzi a bőrén az esőt, de mégsem lesz tőle vizes.”
Alexander elismeri, hogy a tudaton kívüli, spirituális érzékelés rendkívül intenzív, mindent átjáró élményét nagyon nehéz szavakkal és fogalmakkal visszaadni. „A látás és a hallás nem különült el ebben a világban: minden érzékszervemmel átéltem, amint ezek az ezüstös, csillogó lények örömtől eltelve énekeltek. Úgy tűnt, hogy itt senki nem lehet külső megfigyelő vagy zenehallgató: az ember valamilyen rejtélyes módon mindenképpen részévé vált ennek a valóságnak. Én is magam mögött hagytam a földi testem és tudatom, és részévé váltam ennek az univerzumnak. Az egyes elemek – a felhők, a szárnyas lények – megkülönböztethetőek voltak, mégis minden mindennek a része volt, mint egy gazdagon díszített perzsaszőnyeg vagy a pillangó szárnyának a mintázata.”
Szavakon túli üzenet
Az idegsebész nem egyedül bolyongott ebben a multidimenziós, természetfeletti világban. Utazása elején csatlakozott hozzá egy csodálatosan szép arcú, aranybarna hajú és sötétkék szemű fiatal nő, aki egyszerű szabású, de nagyon élénk színű ruhát viselt. „Amikor találkoztunk, egy bonyolult mintázatú talajon álltunk, amiről hamarosan észrevettem, hogy egy gigantikus pillangó szárnya. Körülnézve azt láttam, hogy milliószámra repkednek körülöttünk hasonló hatalmas, lepkeszerű lények. A fiatal nő káprázatos színű – kék, lila, halványnarancs – ruhája, csakúgy, mint minden ebben a világban, valamilyen átható, elsöprő életerőt sugárzott. Olyan tekintettel nézett rám, hogy azonnal azt éreztem, érdemes élni, bármi is történt addig az életemben. Nem romantikus tekintet volt, nem is baráti. A Földön ismert szereteten túli tekintet volt, ám annak minden dimenzióját egyidejűleg magában hordozta” – írja beszámolójában az orvos, aki szavak nélkül kommunikált kísérőjével.
 „Az üzenet szélként járt át, és azonnal felfogtam az értelmét és igazságát. Ez az üzenet ugyanúgy valóságos volt, mint ahogy a körülöttem lévő világról is azonnal tudtam, hogy nem a képzelet játéka, hanem realitás, amiben nincsen semmi mulandóság és ingatagság. Az üzenet három részből állt, és ha földi szavakkal kellene visszaadnom, valahogy így szólna: »Mélyen szeretett és értékes lény vagy örökre. Semmitől sem kell félned. Semmit nem ronthatsz el.« Ez az üzenet csodálatos élményként árasztott el, és teljes, örömteli megnyugvást hozott a bensőmben. Úgy éreztem, hogy most értettem meg mindazt, amit addig tudatlanul átéltem”, akivel kísérője szavak nélkül azt is tudatta, hogy sok mindent fog látni utazása során, „de végül vissza kell mennie”.
A következő pillanatban egy meleg, lágy széláramlat érte el őket. Ez a kiáradó érzés még intenzívebb volt, és isteni jelenlét fogta körül az orvost, ami mintha még magasabb rezgésű tartományokból áradt volna. Alexander szavak nélküli kérdéseket tett fel a „szélnek”: „Mi ez a hely? Hol vagyok? Miért vagyok itt?”
A kérdésekre szavakon túli válasz érkezett, miközben az orvost a fény, a színek, a szépség és a feltétlen szeretet hatalmas erejű áramlása töltötte be. „A felelet nem volt homályos, megfoghatatlan vagy elvont: nagyon is tömör és nyilvánvaló érzést adtak, amit a tűznél forróbban és a víznél nedvesebben érzékeltem. Egy pillanat alatt többet értettem meg, mint amire sok­éves tanulás árán földi életemben eljutottam.”
Ezeket a válaszokat – ügyes marketingfogással – a Newsweek beszámolója meghagyja a könyv olvasói számára. Annyit azért az orvos hozzátesz, hogy egy fényes, gömbszerű szerkezet egyfajta „tolmácsként” segített neki megérteni és felfogni a felülről áradó ismeretet.  (A teljes szöveg: Hetek / Morvay Péter)

2016. január 6., szerda

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megalakulására - 1974. január 6.

Az ezredfordulóra Kelet-Közép-Európa legnagyobb természetvédelmi társadalmi szervezetévé vált.





ára - 1974. január 6.

Vízkereszt napjára - január 6.

            Orlai Petrics Soma: Krisztus megkeresztelése (1859; olaj, vászon; 106x72 cm; Békés, római katolikus templomban)
            A vízkereszt – más néven háromkirályok vagy epifánia – a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja, és a farsangi időszak kezdete. Az egyik legrégibb egyházi örömnap, a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. Magyar neve a görög Hagiasmos nevet fordítja le, míg a katolikus népek általában az Epiphania vagy a háromkirályok napja elnevezések nemzeti formáját használják. Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből).
            Három eseményt ünneplünk ezen a napon: a napkeleti bölcsek, vagy a hagyomány szerint a háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál. A névnapjuk is január 6-ára esik. E napra teszik Jézusnak a Jordán-folyóban Keresztelő Szent János általi megkeresztelését, valamint a Jézus általa véghezvitt első csodát is a kánai menyegzőn.
            A magyar vízkereszt kifejezés a víz és tömjén megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belőle otthonukba is. Széthintették a szobában, az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bő termés reményében, és hogy áldás legyen a házon. Öntöttek belőle a csecsemő fürdővizébe, vagy éppen meghintették vele az ifjú párt. Betegeknek általában a halántékát kenegették vele, és behintették a halottakat is. A keleti egyházban a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a hívek a folyóhoz, ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebből a szokásból alakult ki a házszentelés vagy más szóval koledálás szokása. Általában a pap és a kántor elment a hívek házához, megáldotta azt, elbeszélgetett velük. Fáradozásaiért a háziaktól sonkát, tojást, szalonnát és lélekpénzt kapott. Egyes protestáns vidékeken ezt a szokást az egyház tiltotta.
           
„Háromkirályt jártak” sok helyütt a fiúgyermekek. A házaknál a dramatikus játékkal a bibliai történetet mesélték el, amikor a napkeleti bölcsek felkeresik a kis Jézust. A szereplők fehér, bő ingbe és díszes süvegbe öltöztek, valószínűleg legnépszerűbb Boldizsár, a szerecsenkirály szerepe volt, amihez az arcot jól össze kellett kormozni
            A csillagozás és a csillagének éneklése a 16. század óta dokumentált szokás volt. Egyes vidékeken a mai napig is járnak gyermekek a csillaggal háromkirályok képében köszönteni. A csillagéneket vagy a párbeszédes vízkereszti játékot néha leányok adják elő.
            Időjóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz: „Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél.” Vízkereszt napja utat nyit a sok vidámsággal, muzsikával járó farsang időszakának is.
            A karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le.

2016. január 4., hétfő

Érdekességek száz évvel ezelőttről - Tomboló vihar, ferobbant petróleumlámpa

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            117 évvel ezelőtt január 4-én óriási szélvihar tombolt Veszprémben. Este 5 óra tájban a piacon lévő Fekete-házon függő utcalámpást a vihar ledobta a helyéről, mely az arra haladó 12 éves fiú fejére esett. Szerencsére már esés közben elaludt és így tűzveszedelmet nem okozott, de a fiú fejét véresre zúzta.

            Veszprémben a piaristák konyhájában egy petróleumlámpa felrobbant. Az égő folyadék a konyhában lévő 6 éves kislányra ömlött, akinek a ruhája azonnal lángra lobbant. Takács József gimnáziumi igazgató a zajra besietett és egy ruhadarabbal eloltotta a lángokat. Csodálatosképpen a kislánynak semmi baja nem lett, de megmentője, az igazgató, erős égési sebeket szenvedett a kezein.

            Nap mint nap reklámok tömegébe botlunk. A reklámozók figyelmébe ajánlom a több mint száz évvel ezelőtti tanácsokat. Angol felmérésekre hivatkozva a hirdetésnek legalább tízszer kell megjelennie, hogy hatása legyen. Az elsőt nem veszi észre az olvasó, a másodikat észre veszi ugyan, de nem olvassa el, a harmadikat azonban már elolvassa. Ez az első lépés. Amikor negyedszer jelenik meg, már tudakolózik a hirdetett cikk ára után. Ötödször már megnézi a címet, amikor hatodszor olvassa, már a házastársával is beszél róla. Hetedszerre már azt is elhatározza, hogy megveszi, nyolcadszorra már meg is vásárolja. A kilencedik hirdetésnél fölhívja a barátainak is a figyelmét, a tizediknél már ők is beszélnek házastársaikkal a hirdetett cikkről.

            A Kis-Balatonon ketten nádszedéssel foglalkoztak. Valami pénzkérdésen összekaptak, s a szóvitának tettlegesség lett a vége. A nádvágó késsel egymásnak rohantak. Az egyik élet-halál között lebegett, a másikat pedig letartóztatta a csendőrség.

            Nagyon betegnek érezte magát Kiss János ösküi születésű 19. gyalogezredbeli baka. Megvizsgálták, és teljesen egészségesnek találták. Mivel egyre rosszabbul lett, Győrből hazautazott a Veszprémtől 15 km-re, Várpalotától 8 km-re fekvő Ösküre. Éjjel érkezett, észrevétlenül bement a pajtába és felakasztotta magát. „Kuszált írású levélben” elpanaszolta baját. Boncolás után nagymértékű bélgyulladást találtak nála. „Így halt meg nem hivatalos úton Kiss János, aki hivatalosan nem is volt beteg”.

Három korabeli vicc:
–A kovácsmester az új legényhez: –Hallja-e Ferenc, ne üsse olyan rettenetesen azt az üllőt. Nem zongora az!

–Báróné: Hiszen határozottan megmondtam önnek, hogy vérszínre fesse a szobát, s ön mégis kékre festette!
Szobafestő: De hiszen méltóságodnak kék vére van.

–Mama: No, Margitkám, légy okos és csókold meg szépen lefekvés előtt a nevelő nénit.
Margitka: Igen? Hogy engem is pofon üssön, mint tegnap a papát…

Pauker Károly emlékére - Magyarok mindenhol felbukkannak

            Pauker Károly (Karl Pauke, 1893 január, Lemberg (ma: Lviv, Ukrajna) – 1937 augusztus 14, Moszkva. NKVD tiszt, Sztálin testőrségének vezetője.
            Magyar zsidó családban született, az I. világháború előtt fodrászként dolgozott a budapesti Operaházban. Az osztrák-magyar hadseregből 1916-ban hadifogságba esett. A Szovjetunióban maradt, és belépett a kommunista pártba. A szovjet államvédelmi testület (NKVD) tagja lett. 1924-ben Sztálin testőrévé lépett elő, később a „Gazda” főtestőrré választotta. Aktívan részt vett a tisztogatásokban, Lenin belső munkatársainak Grigorij Zinovjev és Lev Kamenev koncepciós perének szervezésében, majd elítélésében is szerepet játszott.
            1937 áprilisában letartóztatták, mert túl sokat tudott, és túl jól élt, bebörtönözték és tárgyalás nélkül kivégezték. Később rehabilitálták. (Forrás alapja: Wikipedia)

            Kun Miklós írta: Az 1960-as években a szovjet fővárosban alkalmam adódott megismerkedni Anna Allilujevával, Sztálin feleségének, Nagyazsdának a nővérével. Az asszony sokkal idősebbnek látszott a koránál. Meglehetősen elhanyagolt volt a külseje. Eleinte szétszórtan, az asztmás betegek zihálásával válaszolt a legegyszerűbb kérdésekre is. Mihelyst azonban az elsüllyedt, régi világ krónikásává léphetett elő, szinte teljesen kicserélődött. Különösen nagy szeretettel mesélt a két világháború közti moszkvai zenei szalonokról, a béke szigeteiről, amelyeken neves előadóművészek zeneértő kormányhivatalnokokkal és pártmunkásokkal találkoztak. „Még az NKVD vezetői is megfordultak ezeken az estélyeken, így a férjem is, akinek hivatásos énekesek is dicsérték a hangját — mesélte büszkén. — Emlékszem, gyakran velünk tartott egy Olszkij nevű egykori munkatársa, aki magas rangú belügyesből vendéglátó-ipari szakember lett.” Úgy emlékezett, gyakran látogatta a moszkvai zeneszalonokat Mihail Tuhacsevszkij marsall (Sosztakovics jó barátja, a hegedűmuzsika szerelmese), Ivan Tovsztuha, a Sztálin-titkárság vezetője és Pauker Károly, a „Gazda” magyar főtestőre.

2016. január 3., vasárnap

Luther Mártont kiátkozta X. Leo pápa - 1521. január 3.

Egyházi görbe tükör

     Az újgazdag, közel sem művelt vállalkozó betéved az antikváriumba. Nézegeti a könyveket, és megjegyzi, hogy nem is tudta, hogy ilyen drágák ezek a régi könyvek.
Igen azok – mondja az eladó.
Nekem is volt egy régi, szakadt Bibliám...valami Gut...Gut adta ki.
Az antikvárius belefehéredve, csak nem Gutemberg????
De, igen – mondja emberünk – de olyan szakadt volt, hogy eldobtam.
Ember!!!! A világ első nyomtatott könyvei közül lehetett, óriási értéket képvisel.
Nem hiszem, jön a válasz, mert majdnem minden oldalát összefirkálta valami....Luther Márton