2014. november 29., szombat

Gyémánt László festőművész és Strausz János fotóművész kiállítása Kispesten

A Kispesti Munkásotthon és Művelődési Ház (KMO) Előtér Galériájában 
a november 28-án, péntek 18.00-kor megnyílt kiállítást  Dr. Strausz János közvetlen szavaival adta át a közönségnek.
Megtekinthetõ: 2015. január 8-i



 Készülődés és a megnyitó

 A megnyitó előtt




 A képekből néhány és a közönség egy része
Gyémánt László a budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban, majd 1957-től 1963-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Kezdeti munkái, főiskolai művei is mesterművek.     Pályafutását a Csernus Tibor által kezdeményezett Magyar Szürrealisták csoportjában kezdte. Az 1960-as évek elején pop-art hatású montázsszerű, szürreális-naturalista képeket alkotott. Fenegyereknek számított a proletárdiktatúra kulturális vezetőinek a szemében.
Pályája elejétől egyaránt jellemzi az oldottabb festésmód és a naturálisan precíz ecsetkezelés, a színes és a sötétbarnás, többnyire tónusosan festett képek sorozata. 1964-től minden országos jellegű tárlaton szerepelt, 1965-ben a bécsi Europahausban állított ki. 1966-ban a bécsi Fuchs Galériában lett volna kiállítása, találkozhatott volna Dalival, de nem kapott útlevelet. 1968-ban hivatalosan hívták a hollandiai Magyar Napokra kiállítani, de mást küldtek helyette. Ugyanebben az évben a zebegényi szabadiskola egyik alapítójaként tevékenykedett. Szintén 1968-ban személyesen Aczél György tiltatta be Gyémánt kiállítását a legendás Eötvös-klubban, méghozzá a megnyitó napján. A Kádár-korszak három „T” idejében a tiltott kategóriában szerepelt.
            1970-ben egy kölni csoportos tárlat résztvevője, ahol a tartózkodási engedélye meghosszabbításáért folyamodott. Amikor azt a magyar követség megtagadta, Londonba költözött, ahol politikai menedéket kért, majd megszervezte a Group Five nevű művészeti csoportot. 1973-ban Bécsbe települt át és magánrajziskolát nyitott. Hat év után megkapta az osztrák állampolgárságot. Távollétében itthon két év négy hónap börtönbüntetésre ítélték.
            1982-ben hazatért. Ezt követően ismét tevékenyen részt vett a hazai művészeti életben. A Művészeti Alap tagja, 1986-ban sikeres gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. 1987-ben megalapította az Óbudai festőiskolát.
            Fotózással is foglalkozik, fotóit felhasználja képeihez amelyeket gyémántográfiának nevez. Díszlettervezéssel és reklámgrafikával is foglalkozik, de rézkarcokat is készít. Művei hazai és külföldi múzeumokban találhatók.
Dr. Strausz János fotóművész tüdőgyógyász szakorvosként dolgozott, mielőtt művészi pályára lépett.

2014. november 26., szerda

Késő őszi séta Magyarhomorogon (Csonka-Bihar vármegye) az arborétumban (2/1)

A Tóth család birtokában lévő faiskolát 1991-ben alapították 2500 m2-en, miután lehetővé vált a korábbi fenyőfa és gyümölcstermesztés helyett a díszfaiskola létrehozása. Mára már 50.000 m2-en kertészkednek, ahol 1998-ban a díszkert is helyet kapott.
Az mai 2 ha-os arborétum eredetileg üzemi törzsültetvénynek indult. A Magyarországon magántulajdonban lévő törzsültetvények között ebben van a legtöbb faj és fajta a ma szaporításban, valamint alkalmazásban lévő faiskolai dísznövényekből. 2006-ban a hivatalosan regisztrált taxonok száma 490, ami 5000 db kiültetett növényben jelenik meg
A kert kedvező életteret jelent az állatvilágnak is.
Az arborétum különlegességét az adja, hogy a környéken jellemző vízállásos, repedező réti agyagtalajra települt. A család célja, hogy olyan díszfákat, cserjéket, örökzöldeket szaporítsanak és neveljenek szabadföldi kiültetésre, amelyek az itt uralkodó éghajlati viszonyok között teljesen télállónak bizonyulnak, de jól tűrik a nagy nyári hőmérséklet-kiugrásokat és az időnként fellépő légköri aszályt is. Döntően magyar alanyra oltott vagy szemzett idegen dísznövények különleges kombinációjával próbálják megtalálni a térségre alkalmas növényeket.





2014. november 25., kedd

Berettyóújfalu kulturális ünnepén (2/2)

Az épület folyosóin és termeiben a három nagyszerűen megrendezett, mutatós kiállítást Kolozsvári István kulturális menedzser nyitotta meg.

          A múzeum tartalmas anyagot szedett össze a „Szemelvények a leventemozgalom történetéből” című kiállításhoz.








          A „70 év távlatában” c. részben a Művelődési Központ tevékenységének reprezentatív metszetét láthattuk. A tablók között nézelődve jól esett, hogy többször is rábukkantam a fényképemre, az itt eltöltött évekről írt visszaemlékezésemre, a munkámmal kapcsolatos dokumentumokra.
 A volt és a jelenlegi dolgozók közül sokat ismertem, ismerek személyesen is.


 Sokat dolgoztunk, de ma is kellemesen gondolok vissza ezekre az évekre.

          A különböző korosztályoknak meghirdetett "Az én kultúrházam" c. alkotáspályázat magas szintű bemutatót tett lehetővé. (A képen Pap Marika, a hetvenes évek megyeszerte elismert berettyóújfalui ifjúsági klubjának egyik vezetője nézegeti a gyerekrajzokat.)

A díjakat Kolozsvári-Donkó Rebeka, a művelődési központ munkatársa és Porkoláb Lajos egykori igazgató adta át.
A „Négypatkó” Együttes (Szászné Ökrös Beáta, Kocsis Csaba) színvonalas műsora nagyszerűen keretbe foglalta a megnyitót és a díjátadást.
          Az ünneplők a második részben először a Népligeti Kopjafáknál emlékeztek, ahol közreműködött Meleg Vilmos színművész és a Szeredás Népzenei Együttes. A néptáncbemutatót és táncházat a Bihari Táncegyüttes rendezte a Szeredás Népzenei Együttes kíséretében, majd az Örökség Együttes koncertje zárta a kiválóan sikerült, jól megszervezett és rendezett ünnepséget.
(A Berettyóújfaluban eltöltött éveimre emlékezem 2014. november 21-i két bejegyzésemben.)

2014. november 24., hétfő

Berettyóújfalu kulturális ünnepén (2/1)

2014. november 21-ére meghívtak Berettyóújfaluba a felújított Nadányi Zoltán Művelődési Központ megnyitó ünnepségére. Valamikor a hetvenes években - a húszas éveim végét taposva - pályázaton megnyertem ennek a reprezentatív intézménynek az igazgatói állását. Jól esett, hogy nem felejtették el az ott eltöltött tevékenységemet.
Berettyóújfalu a berettyóújfalui kistérség központja, a Berettyó partján, a trianoni magyar–román határtól 25 km-re, a 42-es és a 47-es főút mellett fekszik.

Vitányi István, a térség országgyűlési képviselője avatóbeszédében emlékeztetett arra, hogy a művelődési központ épülete annak idején Magyarország első leventeháza volt, amelynek avatásán Horthy Miklós kormányzó is részt vett.
1945 után - a Csanak József debreceni műépítész tervei alapján épült Leventeház - József Attila nevét vette fel, és művelődési központként működött. Egy idő után a helyi közművelődési feladatok mellett a berettyóújfalui járás módszertani központ feladatait is ellátta. A rendszerváltás után a bihari részekhez jobban kötődő Nadányi Zoltán (1893–1855) költőről, íróról, a helyi irodalmi élet kimagasló alakjáról, Bihar megye volt főlevéltárosáról nevezték át.


          A művelődési központ új névtáblájának (Magyar Zita népművész munkája) leleplezése után (Muraközi István polgármester, Krisztik Csaba ügyvezető igazgató) az épületet megáldotta: Dr. Dénes Zoltán római katolikus plébános.
          Muraközi István polgármester köszöntőjében kifejtette, hogy a jövőben az épület a művelődés igazi háza lesz, ahol mintegy 50 civil szervezet, a Bihari Hírlap és a Berettyó Televízió szerkesztőségének is otthona.

          A bőséges program "A művelődési központ évtizedei" című pódiumbeszélgetéssel folytatódott nagy számú érdeklődő előtt. A jókedvű, a közönségtől sok tapsot kapott nosztalgiázás résztvevői (jobbról balra) Kolozsvári István kulturális menedzser, Kocsis Csaba népművelő, Batár Zsolt egykori igazgató, Angyal László, N.M.I. Hajdú-Bihar Megyei Irodája területi koordinátora, Meleg Vilmos nagyváradi színművész, Porkoláb Lajos egykori igazgató, Krisztik Csaba, a Nova Villa 2010 Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.

Nagyon jól éreztem magam a kellemes környezetben - felidézve a hetvenes évek kulturális lehetőségeit, és a művelődési központban megtörtént néhány vidám eseményt.
(Folytatom)