2014. január 11., szombat

Sára Ernő kiállítása a Józsefvárosi Galéria és Rendezvényközpontban

          Sára Ernő művészetével naponta százezrek találkoznak a világ minden pontján, például az intézmény propaganda anyagait, homlokzatát is az ő grafikája azonosítja, de a 40 éves pályafutása alatt nagyon sok megbízást kapott a kultúra, a tudomány, az idegenforgalom, a hazai és a nemzetközi üzleti körök területéről egyaránt.

          Budapest egyik legszebb galériájában a kiválóan megrendezett kiállítást Zsári Tamás szaxofon művész mély átéléssel előadott magas hangszertudást igénylő előadását az értő közönség szívesen hallgatta. Szabó Erzsébet igazgató kedves üdvözlő szavai után Dr. Feledy Balázs művészeti író méltatta Sára Ernő munkásságát. Ami kiemeli a többi tervező grafikus közül, az a elegancia, amit a kiállított művei hűen tükröznek. Közép-Európa 1989-as keresztre feszítése - a művészet formanyelvén tökéletesen megfogalmazva - a magyar plakáttörténet egyik legnagyobb darabja.

          Az intézmény  a február 1-ig nyitva tartó kiállítás ideje alatt többször rendez tárlatvezetést, múzeumpedagógiai foglalkozást gyerekeknek. Igazi csemegének ígérkezik azonban a Ferenczy-díjas tervező grafikus 2014. január 29-én, szerdán 17 órakor kezdődő személyes találkozása a közönséggel, amikor beavatja az érdeklődőket az életébe, szakma múltjába, jelenébe, az egyediség, önállóság, a megrendelővel való együttműködés műhelytitkaiba. A kiváló felkészültség, a nagy tapasztalat igazi csemegét kínál, ajánlom olvasóim figyelmébe.

2014. január 9., csütörtök

Veszprémi kalandom

           Tegnap a jó sorsom Veszprémbe vezényelt, hogy megerősödjön az emberekbe vetett bizalmam. Betértem a fenti vendéglátóhelyre. Amint eszegetem a fagylaltomat, és Fekete János régi barátommal beszélgetek a z együtt végzett tevékenységről, a szép napokról, amikor még fiatalok voltunk, megjelent előttem a képen látható Tremmel Netta, és kedvesen kérdezte: "Ön Batár Zsolt Botond"? Nagyon meglepődtem. Az nem szokatlan, hogy sokan felismernek, megszólítanak Veszprémben még ma is, pedig már 11 éve elköltöztem, ugyanis a népművelői, tanári és újságírói munkám miatt nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba a 30 év alatt, de az ilyen kellemes, fiatal lányok már nemigen szólítanak név szerint.
          Miután jeleztem, hogy én vagyok, elővette a háta mögül az autóstáskámat, és átadta, hogy a pult mellett találta egy betérő, és leadta nekik iratokkal, pénzzel együtt. Engem arcképes igazolványom alapján találtak meg a vendégek között. A nemzetközi felmérések szerint a magyar emberek a legpesszimistábbak a világon, még az afgánok is optimistábbak az évtizedek óta tartó háború ellenére is. De ez a gesztus engem egycsapásra optimistává tett, bízni kell az emberekbe!!!