2018. március 17., szombat

Cicahumor

















Vége a bulinak!

Nagyanyáink gazdag konyhatrükkjei

            Nem is gondoljuk, hogy nagyanyáink régi, tradicionális konyhatechnológiája milyen gazdag eszköztárral rendelkezik az ételek feldolgozását illetően. Melyek ezek, és miért érdemes használni őket? Pozitív hozadékuk például, hogy csökken az ételek toxintartalma, mindeközben nő a tápanyagtartalmuk, vagy éppen a szervezetünknek segítenek jobban hasznosítani a táplálékokat azzal, hogy könnyebben emészthetőbbé válnak a feldolgozással.

Erjesztés/fermentálás: ez lehet ecetsavas, tejsavas vagy alkoholos. Az erjesztő mikrobák előre megdolgozzák az ételt, ezért könnyebben emészthetővé válik. Mindamellett új tápanyagok is keletkezhetnek benne (például a B-vitamin tartalma nő), illetve az erjesztés során olyan hasznos baktériumok jelennek meg, amelyek támogatják szerveztünk működését.

Áztatás: javítja az emészthetőséget. A gabonafélék áztatása csökkenti a bennük rejlő fitinsavak mennyiségét, így az ásványi anyagok (kalcium, magnézium, vas, cink) felszívódása hatékonyabb lesz, és közben vitamintartalmuk is nő (B-vitamin).

Nixtamalizáció: az eljárás lényege (pl. Dél-Amerikában alkalmazzák), hogy a kukoricát mészben vagy fahamuban (kalcium-hidroxid) áztatják. A folyamat hatására a kukoricát könnyebben emészti meg, a niacint, proteint, valamint a kalciumot pedig hatékonyabban használja fel a szervezet, illetve csökken a fitinsav mennyisége és a káros mikotoxinsav tartalom is.

Porrá zúzás: sokszor a magok külső héja akadályozza a tápanyagok megfelelő felszívódását, ezért döngöléssel (pl. mozsár) leválasztják a magok, gabonák héját. A tápanyag-felszívódást gátló terményrész leválasztása után sokkal jobban tudjuk hasznosítani a bennük lévő tápanyagokat.

Szárítás: eltávolítja a nedvességet, lassítja a baktériumok szaporodását.

Sókezelés: a sóval történő pácolás a sejtektől vizet von el, megöli a mikroorganizmusokat, így tartósít. Emellett hasznos tápanyagok, pl. természetes ízfokozók, glutamátok képződnek, amitől az étel íze sokkal erőteljesebb lesz.

Füstölés: a füstölés során kiszárad a hús, és olyan vegyületek jelennek meg benne, amelyek a hús felszínén antioxidánsként viselkednek, tartósítva ezzel a terméket.
 2014-06-29)

Kincsem csodakanca születésnapjára - 1874. március 17.

         Kincsem (Tápiószentmárton vagy Kisbér1874március 17. – Tápiószentmárton1887március 17.), a legyőzhetetlen „csodakancá”-ról a legutóbbi időkig egyértelműen úgy tudtuk, hogy Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot, de egyes újabb kutatások születése helyét már Kisbérre teszik. Apját – Cambuscan nevű import angol telivért – 1871-ben vásárolta meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára. Anyját, Water Nymph-ot, az ozorai Esterházy-ménes kancáját 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni. Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött. Trénere az Angliából Magyarországra, Gödre települt Hesp Róbert lett. Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.
            Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt. Legkedvesebb társa, egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. A vízre különösen érzékeny volt. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.
            Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében halt meg a magyarok legendás telivérje.
            Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet. Leszármazottai eljutottak a világ neves tenyésztőistállóiba. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol élete során meg sem fordult. A Kincsem Parkban, a budapesti galopp-pálya bejáratánál 1977-ben felállították a csodakancát ábrázoló életnagyságú bronzszobrotTóth Béla alkotását. Tápiószelén, a Blaskovich család kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei. Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva, ahol megtekinthetők kitüntetései, érmei is. Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik. A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók. Már életében nevét viselte a fővárosi palota, ma is nagydíjakat rendeznek a tiszteletére, a budapesti lóversenypálya pedig három évtizede a nevét viseli. A tápiószentmártoni lovasparkot is Kincsemről nevezték el; itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit. (Wikipedia)

2018. március 16., péntek

Az emberi hülyeség - képekben













Sült tarja

Recept:
            A tarját besózzuk, hirtelen serpenyőben elősütjük, majd kizsírozott tepsibe tesszük.
            1 kg gombát hagymával puhára pirítunk, sóval és fehérborssal ízesítjük.
            A gombaragut a hús köré rakjuk (mintegy falat képezve), meglocsoljuk tejföllel, majd megszórjuk reszelt sajttal (csak a ragut). A húsokra egy-egy tojást ütünk, pirospaprikával megszórjuk és kb. 1,5 óra alatt, fóliával letakarva készre sütjük.

Tanács:
            Aki nem szereti a gombát, készítse el hagymás csirkemájjal. Azzal építsen falat a hús köré. (Forrás: Mindenegyben)

A mosás történetéből

Ma már a mosógép úgy hozzátartozik a háztartáshoz, ahogy százötven esztendővel ezelőtt még a szappan se tartozott hozzá. Persze, még a világ tiszta ingeinek nagy részét nem a duruzsoló masina, hanem a szerető anyukák és feleségek dolgos keze állítja elő, bizony fáradságos igyekezettel, mégis érdekes, tanulságos és mulatságos egy pillantást vetni a mosás múltjába, hogyan is mostak két-háromezer esztendővel ezelőtt! Régi írott emlékek, fali képek, ábrázolások mesélnek arról, hogy nem is voltak olyan rossz módszerek, melyekkel a ruhát akkoriban tisztították.
A mosást minden korban befolyásolta a ruhanemű anyaga, bár a mosás technikája nem sokat változott azóta. Előbb áztattak, aztán mostak, s végül öblögettek, tisztáltak. Még mosószerek is voltak, hideg-meleg vizet használtak, sulykolót. Egyiptomban már i. e. 2000-ben ismerték a lent, a rómaiak gyapotból és gyapjúból készült ruhákat viseltek. Kínában sok ezer évvel ezelőtt használták már a selymet, s a kender is vagy kétezer éve ismeretes, de kezdetben csak kötelet vertek belőle, vásznat nem szőttek.
A szabadban, legszívesebben folyóvízben mostak, a ruhát bottal csavarva víztelenítették, és napon szárították. Egyiptomban kimondottan férfimunka volt a mosás, a görögöknél a nőké. Növényi és ásványi anyagokat említenek a források, mint a szappan őseit. Rómában már nagy mosodák működtek, hiszen vízvezetékük is volt, az ásatások kádakat, segédeszközöket hoztak felszínre. A szappan állítólag a gallok találmánya. Kecskezsírból és hamuból állították elő, néha ökörepét is kevertek hozzá. Valóságos boszorkánykonyha-recept, pedig a nép sok évszázados tapasztalata volt az a bölcs vegyész, mely előállította. Érdekesség, hogy különösen Egyiptomban nagy megbecsülésnek örvendtek a mosóemberek; a fáraó főmosója és főfehérítője jelentős udvari méltóság volt. „Aki a töltésen mos és akinek szomszédja a krokodilus” mondja egy régi szöveg. Hát ilyen szomszédságban valósággal hőstett volt alaposan kimosni a fáraó szennyesét.
(Forrás: Lászlóffy Aladát: Régi rejtély – Új talány)

Arany János: ÁGNES ASSZONY
(Ballada)  (Részletek)

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
…………………………………..
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
…………………………………

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
……………………………….
 (1853.)

2018. március 15., csütörtök

Csetneki Juhász Balázs: 2015. március idusán

           VILLOG A BILLOG

Kiknek kezeiben billog villog,
Magukra kenik örökre
Az égett bőr és égett hús szagot.

Trianont átkozók átka hull-e vissza ránk ma?
Bumeráng rángatta kezüket, vagy
Bivaly csontúak, vagy szellemi szegények,
Vagy vagyunk-e gagyi magyarok,
Vagy leszünk Zrínyiek, kik kirohanunk?
Kirohanunk magunkból vakmerően,
Bátran, visszatérve az új honfoglalásban.

Kirohanni e kommersz világból,
Áldott kezeket csókolunk,
Ősi álmokat kihantolunk,
Csoóri útján Csoóri után indulunk!
Ez az út a mi utunk,
Ez az út a magyarok útja!
Elátkozva, elátkozva,
Még akkor is, ha a pokol kapui
Már nyitva,
Hiába ásítanak ránk dadogva,
Mert mi áldott kezeket csókolunk,
És ősi álmokat újra álmodunk.

Csonka hazában élni,
Szent István lelkét vissza kell venni!
Tűkörbe kell nézni, tűkörbe kell nézni!
Nem elég az önvádban szügyig gázolni,
De akkor sem szabad rogyott eszméket szolgálni!
Új honfoglalás kell, újra magyarnak kell lenni,
Újra szabadnak kell lenni,
Cicoma, dobverés, trombitaszó nélkül kelni,
Dolgozni, dolgozni!
Új honfoglalás kell!
Zrínyi, Rákóczi, Kossuth,
Petőfi, Kodály és Ötvenhat útját
Újra kell járni! Nem kell nekünk
Besározó eszmék veszett látomásaival
Pokolba szállni, kik
Magyartalan, agyartalan eszméket
Akarnak húsunkba vájni.
Tánc, az ének, a táj miénk, miénk a szó
A vers, a ballada, miénk a hegy, a bor,
Miénk a dal, szívünkbe sajgó.
Mi értjük e föld szavát,
Miénk e tékozló világ,
Kik lesznek, akkor lesznek itthon
Ha övék lesz öröme, kínja és szerelme,
Átka és álma is e vértócsás vidéknek,
Kik elfogadnak pőrén és szegényen,
Kik elfogadnak bűnösen, vétkesen,
Mint a vérünkből sistergő eszmélet.

Kiknek kezeiben billog villogott,
Örökké lehet érezni rajtuk       
Az égett bőr és égett hús szagot.


Természeti érdekességek














Nemzeti színeink kialakulásának és megjelenésének rövid története

A zászlók, minként a címerek is, a hadviselésnek köszönhetik létrejöttüket. Már az ókorban használtak a csapatok irányítására magasba emelt, távolról is jól látható (és a csatazajban is észlelhető) hadijelvényeket.
Anonymus tudósítása szerint a honfoglaló magyar vezéreknek, seregeknek is voltak zászlóik. A források alapján is biztosra vehető, hogy a 11–12. századi Magyarországon használtak zászlókat. Szent István királyunkról (997–1038) valószínűsíthetjük, hogy hadserege megszervezésében is III. Ottót (983–1002) utánozta, és az ő bíborszínű (vörös) zászlaját is átvette. A zászlónyél csúcsán a német sas helyett nála valószínűleg (egyes) kereszt lehetett. Amikor a címerhasználat megjelent Magyarországon, III. Béla (1173–96) bizánci ábrázolásokat követve az egyes keresztet kettős keresztté alakíttatta, és a zászló szövetére, valamint címerpajzsára helyezte. 13. századi uralkodóink jelvényei közt a sávozott és a kettős keresztes mező egyaránt szerepel. Herceg korukban a sávozott címerpajzsokat vésették pecsétnyomójukra (ezért a kutatók általában ezt tartják az Árpád-ház családi címerének), királyként a kettős keresztet használták. Az Anjouk és az őket követő uralkodóházak címerpajzsaikon és zászlaikon feltüntették saját családi jelképeiket is, amelyek a következő dinasztiaváltáskor eltűntek. Az Árpádok címerei azonban túlélték a dinasztiaváltásokat. Szimbolikájuk is változott. Most már nem az első magyar uralkodóházat, hanem a sávozat és a hármashalmon álló kettős kereszt – és a kettő együtt is – Magyarországot jelképezte, s e jelentésében napjainkig tovább él.
A 16. századtól a vörös-ezüst sávozatú zászlók visszaszorultak, de nem tűntek el. Harmadik nemzeti színünk, a zöld – talán a vörös és a fehér mellett kezdeti alárendelt szerepének betudhatóan – csak fokozatosan sorakozott fel egyenrangúként a másik két szín mellé. Mohács után (1526) királyaink a Habsburg-családból kerültek ki, így az (inkább rendkívülinek tekinthető) uralkodóvá avatásokon kívül a magyar nemzeti színeket ritkán alkalmazták.
 Az 1848. áprilisi törvények XXI. cikke előírta, hogy Magyarországon a "nemzeti szín és az ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik". A polgári hatóságok, nemzetőr zászlóaljak piros–fehér–zöld (többnyire címeres) zászlókat használtak a szabadságharcban. A szabadságharc leverése után a nemzeti színek, zászlók tilalmassá váltak. A kiegyezést (1867) követően a magyar minisztériumok, polgári hatóságok, intézmények szabadon használhatták a piros–fehér–zöld színeket zászlóikon, lobogóikon.
Az 1919-es Tanácsköztársaság alatti feliratos vörös zászlók,
az 1944–45-ös
Szálasi-országlás alatt használatos horogkeresztes vörös zászlók, valamint a vörös-ezüst sávozatot a nyilaskeresztesek jelképével feltüntetett zászlók csak rövid ideig voltak használatban. A totális rendszerek, mozgalmak jelképei közül csak a szovjet (és munkásmozgalmi) vörös zászlók jutottak szerephez több mint négy évtizeden át a proletárdiktatúra idején. Nemzeti színeinket azonban nem tudták kiszorítani, az változatlanul a piros–fehérzöld maradt.