2018. február 17., szombat

Állatok és emberek












Molière halálára - február 17. - - Különös életéről és haláláról

          Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière (1622. január 15.1673. február 17.) francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője.
            Az egyik legnagyobb kritikusa volt korának, a társadalmi rangsorban felette állóknak. Kíméletlenül leleplezte a nagyurak életének visszásságait, nevetségessé tette őket. Ennek az lehetett egyik oka, hogy gyermekkorában sokan lenézték, hiszen „csak egy kárpitos fia” volt. Apja persze tudta, hogy van esze a fiának, jogásznak szánta, de Jean-Baptiste hiába végezte el az egyetemet, nem akart együtt dolgozni a gazdagokkal. A színpadra vágyott, és fel is vette a tehetséges komédiást Béjart mester az egyik párizsi színházba. Apja kitagadta, mikor megtudta, hogy színész lett.
            Poquelin saját (vándor)társulatot szervezett, zenés vígjátékokat írt, nagy sikerük volt. Nem csoda, hogy XIV. Lajos is látni akarta őket. Moliére A Kényeskedők című darabot írta meg a királyi előadásra, amely elképesztő sikert aratott, így a király alkalmazta. Az udvar és a párizsi színház direktora lett, állandó társa a Lully nevű zeneszerző volt.
            Harminchat vígjátékot ír, a többi közt a Fösvényt, a Tartuffe-ot, a Férjek iskoláját, A nők iskoláját, a Mizantrópot. Magánéletét is beleszőtte tragikus műveibe, ugyanis beleszeretett Madeleine Béjart felnevelt lányába, akit feleségül is vett (az anya kolostorba vonult) – de a házasság nem volt boldog.
A közönség imádta, a gazdagok kevésbé.
            Egészen sorsszerű a nagy drámaíró halálának körülménye. 1673. február 17-én a Képzelt beteg című darabot játszotta társaival. Nagy fájdalmai voltak (vért is hányt) az egész előadás alatt, de végigcsinálta, hogy meglegyen a bevétele a társaságnak. A függöny legördült, ő összeesett, és rövid szenvedés után már nem tért magához. Két pap is visszautasította az utolsó kenet feladását, a harmadik már későn érkezett – ekkorra már hazaszállították a vérző színészt. A babona, amely szerint a színészek számára szerencsétlenséget hoz a zöld szín, az ő halálának apropóján született: ilyen ruhában volt ekkor
            Színészeket nem temethettek megszentelt földbe, ezért csak Armande Béjart (az özvegye) közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével búcsúztatták el – éjszaka. 1817-ben vitték át maradványait egy pantheonból a Pére Lachaise temetőbe.
            A Moliére nevet egyébként Madeleine Béjart aggasztotta rá. Moliére egy kis dél-franciaországi falu neve. A Comédie-Francaise deszkáin 1680 és 1920 közt 21 647-szer játszottak Moliére-darabot.
(Felhasználva: Időgép)
          Hazánkban már a 18. század végétől fordítani kezdték Molière darabjait, és azóta nálunk is fényes karriert futottak be művei.

Molière halálára - február 17. - - Idézetek

A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve.
Késve növő fának édes a gyümölcse.
Márványra nehezebb írni, mint homokra, de ott aztán meg is marad sokáig.
Így szereti a szív, ha átgyújtja a hőség,
Hibáival együtt szeretni szeretőjét.

A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.
Az ész szavára fütyül a szerelem.
Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.
Jobban tudod, mint én, hogy kezdjünk bármibe,
Minden nagy tettnek a készpénz az idege,
S hogy ez az édes érc, mely vakit és kegyetlen,
Győzni segít hadban éppúgy, mint szerelemben.

Töltsék el a szívünk száz ég gyönyörei,
Nem boldog, míg titkát nem tudja valaki.
Az örömet a lét búval együtt kínálja.
Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba.
Kell bosszankodni is, így akarja az ég,
Enélkül a világ túl boldog lenne rég.

Teljesen őszintén beszélni sok esetben
Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.
Édes Istenem, sok ember nem lát a szemétől, sok meg csak azért nincs a mások véleményén, hogy ezzel is eredetibbnek lássék.
Szerelme ellen a szerelmes szív sosem vét,
S szerelmes bűnre épp a szerelem a mentség.
Ha szívünk lánggal ég,
Be szép az éj homálya!
Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya!

Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé.
Titkolózni bizony a szerelem szeret,
S ha sok az akadály, hát annál édesebb,
S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít,
Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik.

2018. február 16., péntek

Orvosi viccek

A professzor egy röntgenfelvételt mutat a medikusoknak:
- Nézzék! A beteg nagyon sántít, mert a bal lába kétszáz milliméterrel rövidebb, mint a másik.  –Nos, kolléga - fordul az egyik hallgatóhoz -, ön mit tenne ilyen esetben?
- Hát, én is sántítanék...  
- Jaj, doktor úr, én érzem, mennyire árt, de sehogy sem tudok leszokni a dohányzásról.
- Rágógumival próbálkozott már?
- Igen, de nagyon büdösen ég.
- Lajos bácsi, most megmérem a vérnyomását.
- Dehát a múlt héten mérte, doktor úr!
- És akkor mennyi volt?
- Ezer forint, de most nincs pénzem!
Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem
szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi: - Doktor úr, hát mi bajom van?
- Azt majd a boncolás mutatja meg.  
Fiatal, csinos nő a nőgyógyásznál:
- Kérem, vetkőzzön le! A nő zavarban van, erre a doki leoltja a villanyt, hogy sötétben vetkőzhessen. A nő megkérdi: - Doktor úr, hová tegyem a ruháimat?
- Nyugodtan tegye csak ide, az enyémre...
Az orvos az egyik betegét teszteli a pszichiátriai osztályon.
- Mi lenne, ha levágnám a bal fülét? - kérdezi fürkészően az orvos a pácienstől.
- Nem hallanék jól. És nem is látnék jól.
- Hogyhogy nem látna jól?
- Mert leesne a szemüvegem...
Egy szerelő épp egy Harley motorjának a hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. A szívsebész a szervizvezetőre várt, hogy nézze meg a motorját.
A szerelő átkiabált a termen: –Hé, doki, kérdezhetek valamit?
A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz, aki épp a motort szerelte.
A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte: –Szóval, doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a "szívet", kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért
alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?
A sebész elgondolkodott, elmosolyodott, és odasúgta a szerelőnek: –Próbálja meg mindezt járó motorral!

Gyertek velünk a Délvidékre, nagy élményben lesz részetek

OHT Tisza-túra
2018. május 7 (hétfő)–15. (kedd)
Délen, a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. Az Országhatártúra mozgalom (OHT) vízi és szárazföldi (bicikli, autó, motor) túrát szervez a Tiszán. Indulás május 7-én Magyarkanizsáról.

Magyarkanizsa – Zimony (Belgrád/Nándorfehérvár)
Kezdőpont: Magyarkanizsa
Túranapok száma: 9 nap
Összes távolság vízen: 186 km

A vízi és a kerékpáros útvonal rövid leírása, a Tisza melletti táborhelyek:

A kenusok - kajakosok a vízben, a kerékpárosok a Tisza töltésén haladnak, felderítik az útvonalat, majd leírjuk, kiadjuk, hogy utána mások is élvezhessék a Tisza világát.
A nyári túrára ajánlott kempingek mellett a településeken olcsó panziók, vendéglők nagy számban találhatók – mi ezen a koramájusi úton ezekben fogunk megszállni.
A Tisza mellett szalagszerűen kialakult településeken élnek a délvidéki magyarok, útközben nincsenek nyelvi problémák.
 Első túranap: (Szeged) – Magyarkanizsa (Kanjiza) – Zenta (Senta)
Magyarkanizsáról a résztáv: 23 km
Szállás: ingyenes, félvad kempingben.
Második túranap: Zenta – Ada Résztáv: 21 km
Szállás: szépen karbantartott, fizetős kempingben.
Árak/nap kb.: sátor: 500,- Ft, személy: 300 Ft
Harmadik túranap: Ada – Péterréve (Backo Petrovo Selo) Résztáv: 15 km
Szállás: 2017-ben díjtalan volt.
Negyedik túranap: Péterréve – Óbecse (Becej) Résztáv: 16 km
Szállás: 2017-ben díjtalan volt.
Ötödik túranap: Óbecse – Tiszatarros (Taras) Résztáv: 26 km
Szállás 2017-ben díjtalan volt.
Hatodik túranap: Tiszatarros – Mozsor (Mosorin) Résztáv: 25 km
Szállás 2017-ben díjtalan volt.
Hetedik túranap: Mozsor – Ószalánkemén (Stari Salankamen) Résztáv: 23 km
(Eddig a tiszai szakasz kb. 150 km) Ószalánkeménben a szállás 2017-ben díjtalan volt.
Nyolcadik túranap: Ószalánkemén – Óbánovce (Stari Banovci)
Résztáv: 20 km. Szállás: a zimonyi kempingben
Költségek tájékoztató jelleggel/nap forintba átszámítva: személyek1.125,- Ft, idegenforgalmi adó: 375,- Ft, sátor: 1250 Ft, lakókocsi 1625,- Ft, bicikli 300,- Ft
Szállás: a zimonyi kempingben
Nyolcadik túranap: Óbánovce – Zimony (Zemun) (Belgrád/Nándorfehérvár) Résztáv: 16 km
Szállás: ismét a zimonyi kempingben
Kilencedik nap:
Séta Nándorfehérváron. Hazautazás

A szárazföldi útvonal rövid leírása (táborhelyek a vízi/kerékpáros útvonaléval azonosak)
Magyarkanizsa – Zenta – Ada – Péterréve – Óbecse – Törökbecse – Elemér – Tiszatarros – Nagybecskerek – Mozsor – Újvidék – Karlóca – Ószalánkemén – Zimony (Útközben és a településeken a nevezetességek, magyar emlékek megtekintése)
A jelentkezéseket gyűjti, a jármű nélküliek, valamint a járműben üres hellyel jelentkezők összeismertetését végzi: Batár Zsolt Botond idegenvezető, útikalauz-író, a szárazföldi útvonal túravezetője
Kerékpáros túravezető: Szekeresné Tanács Ilona a Dél-Alföldi Kárpát Egyesület titkára. Kerékpárosok jelentkezését várja, telefon: +36/30/ 943 4464
Vízi túravezető: Juhász András a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársa, a Magyar Természetbarát Szövetség túravezetője.
Jelentkezni lehet:
e-mail: batarzsoltbotond@freemail.hu telefon: +36/30/353 4565
Az Országhatártúra mozgalom honlapja: www.orszaghatartura.hu
A Tisza-túra jelentkezés határideje: 2018. április 30.
Részvételi feltételek:
A túrán mindenki saját felelősségére vesz részt.
A túra nyilvános és önköltséges.
A résztvevők kötelesek a túravezető kéréseit teljesíteni a problémák elkerülése érdekében.
Ha valaki szállást, étkezést, orvosi ellátást, tömegközlekedést vesz igénybe, annak költségei is őt terhelik.
Mindenkinek ajánlott felszerelés:
Útiokmányok (útlevél, vagy személyazonosító igazolvány). A határátlépésnél a jogosítvány nem elégséges!
(Nemzetközi) Európai Egészségbiztosítási Kártya, utasbiztosítás
Egyéni gyógyszer, mentő és higiéniás csomag.
Vízi túrára jelentkezőknek vízhatlan zsák, vagy hordó
Kényelmes ruházat, szél és esőálló öltözet. Sapka, kalap a napszúrás elleni védem miatt.
A vízi és a kerékpáros túrázóknak további a külön felszerelés egyéni megbeszélés alapján.

Budapest, 2018. február 12.
Az európai keresztény hadsereg győzelmi emlékművét koszorúzom Zentán 2016-ban. Utunk során is meg fogjuk koszorúzni 2018. május 8-án.

Horváth János hihetetlen története

Horváth János hihetetlen élettörténete. János vitéz és Iluska igaz története

A mű keletkezése: Petőfi Sándor 6 nap és 6 éjszaka alatt írta Vahot Imrénél – szállásadójánál és munkaadójánál – 1844-ben, majd 1845. március 6-án jelent meg a Pesti Divatlapban.  Eredeti címe Kukoricza Jancsi volt, s csak addig tartott, amíg Jancsi a francia udvarból hazaérkezik.  A barátok ösztönzésére folytatta tovább a művet, s az olvasók tanácsára változtatta meg a mű címét a ma is ismert címre.
Buda alatt a ráckevei régi temetőben járva egy különös útjelző táblán akad meg a tekintet: JÁNOS vitéz sírja felé mutat a nyíl. A nyíl irányába haladva egy félbetört oszlopú síremlék áll. Rajta a felirat: Itt nyugszik Horváth Nepomuki János (rangjai és kitüntetései felsorolva) aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.
Minden legendának van valóság magva, amit nem szabad hagyni feledésbe merülni.
De hát ki is volt Ő valójában?  A legenda már valóságos élettörténetté alakul át, korabeli ráckevei dokumentumokra támaszkodva. Borovsky Samu már 1910-ben megjelent Pest-Pilis-Solt vármegye Műemlékei” című monográfiájában említi meg a ráckevei műemlékek között Horváth N. János síremlékét „A jobbágyból lett világlátott huszárkapitányról” írva.
1774. május 10-én született Ráckevén. Az anyakönyv tanúsága szerint Piringer Jánosként látta meg a napvilágot. Apja Piringer Pál, édesanyja Gáspár Magdolna. A ráckevei nádfedeles házból hamarosan az égiek mezejére távozott az édesapa, akiről a kis Jánoskának nem is maradt emléke. A megözvegyült édesanya – hogy a kisfiú apa mellett nőhessen fel – a gyászév letelte után férjhez ment nemes Horváth János megyei perceptorhoz. Az édesanya kikötése volt, hogy a házasságkötéssel egyidejűleg a kis Jánost adoptálja a férje. Így lett Piringer Jánosból Horváth Nepomuki János.
Az új házasság sem volt hosszú életű, az édesanya hamarosan meghalt egy következő gyerekszülésben. A kis Jánost rövid ideig mostohaapja nevelte, aki italozó lett, elverte csekélyke vagyonát is, és az árvát magára hagyva Ráckevéről elköltözött. Ekkor a gyermeket atyai nagybátyja, Piringer György vízimolnár vette magához. A molnárnak azonban volt már egy kislánya – Juliska. A két gyerek, Jancsi és Juliska együtt nevelkedett Piringer György házában. Jancsi gyerek Ráckevén járt iskolába, majd Szőnyi Pál szabómesternél lett inas, később segéd.
Fordulatot az 1793-as esztendő hozott életében. Európa háborúba ájult. A francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen katonai koalíció szerveződött. I. Ferenc császárnak katonára volt szüksége, ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel a város költségén. A szabó céh javaslata alapján került Horváth N. János az I. huszárezredbe, 12 éves szolgálatot vállalva a városért. Amikor a fejébe nyomták a díszes csákót, a 19 éves fiatalember egyedül Juliskát sajnálta itthagyni, akihez már gyengéd szálak fűzték. Minderről az 1845-ben írt végrendelete árulkodik.
Ezredével szolgálati helyére, Észak-Itáliába (Taljánországba) került. Itt kiválóan megtanult németül, olaszul és – mert többször jártak francia területen – franciául is. A kemény kiképzés után gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1794-ben káplárrá (tizedessé) léptették elő.
Közben Franciaországban nagy változások mentek végbe. Napóleon magához ragadta a hatalmat, és európai hegemóniára tört. 1799-től véget ért a viszonylag nyugalmas garnizoni élet, és véres csaták sorozata következett. 1798-ban Horváth N. Jánost áthelyezték az 5. (Radeczky) ezredhez. Az első marengói csatában súlyosan megsebesült, amikor testével védte Alvinczy tábornokot. Hősiességéért megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet.
A második marengói ütközetben ismét hősies bátorságot tanúsított, aminek eredményeként megkapta a strázsamesteri rangot, majd alhadnaggyá léptették elő. A franciák sikeres előnyomulása feltartóztathatatlan. 1809 májusban bevonultak Bécsbe, két nappal később magyar földre léptek. Horváth N. János ezrede ott verekedett június 14-én a vesztes győri csatában.
1808-tól kiéleződött Napóleon viszonya a pápával is, a franciák megszállták Rómát, 1809-ben májusban megszüntették az egyházi államot, mire VII. Pius pápa kiközösítette Napóleont. 1810-ben szenátusi határozattal kimondták, hogy a Francia Birodalom második fővárosa Róma, és római király címmel Napóleon fiát ültették a trónra, a pápát Svájcba száműzték. A francia betolakodókkal szemben Horváth N. János ott harcolt Rivoli hídjánál és a Piave partján. 1812-től Napóleon csillaga hanyatlani kezdett, 1813-tól már francia földön zajlott a háború. Napóleon hatalmas vereséget szenvedett a lipcsei csatában. Az újabb hadjáratban Horváth N. János már kapitányként vett részt, önálló lovasszázad élén. Katonai érdemeiért ekkor kapta meg az Armadia Keresztje kitüntetést.
1814 márciusban nemzetközi nyomásra Napóleon visszahelyezte a pápát jogaiba. A francia követ előzetesen jelezte, hogy a pápát napokon belül átadják a határ mellett szolgáló Radeczky ezred „fiók strázsájának”. Ez a „fiók strázsa” Horváth N. János lovasszázada volt. A század két nap alatt kelt át az Alpokon a pápát kisérve. A 72 éves pápa az Alpokon átvezető havas útszakaszon dideregve fázott, ekkor Horváth N. János saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó pápára. Ezt a jelenetet a vatikáni könyvtár folyosóján ma is látható falfestmény örökíti meg, melyen a hintóban alvó VII. Pius fehér huszárköpennyel van letakarva. Körülötte mentében lévő huszárok lovagolnak, csak egyikőjükön nincs dolmány és mente.
Az egyházi vezetők és Róma lakossága hálás tisztelettel fogadta a magyar huszárokat. A pápa díszlakomát adott tiszteletükre. Őszentsége az ezrednek zászlót adományozott, Ferenc császár az ujjászervezendő pápai hadseregnek száz magyar csikóval, száz lovas fegyverzettel és kétezer gyalogsági felszereléssel fejezte ki elismerését. Horváth N. János pápát kísérő küldetése a nemzetközi nagypolitika részévé vált.
Megkapta az ezüst sarkantyús csizmát, majd Nápolyban a királytól átvehette a Szicíliai Arany-Kereszt kitüntetést. 1845-ben íródott végrendeletében az ezüstsarkantyús csizmát hajdani Juliskája fiának hagyományozta, a kitüntetésekkel kapcsolatban pedig úgy rendelkezett, hogy síremlékére véssék fel a Krisztus Keresztet, a Szicíliai Keresztet és az Ármádia Keresztjének másolatát.
1814 júliusban az ezredet visszarendelték az osztrák–francia határ térségébe. A távozó ezred tisztjeit a pápa audiencián fogadta, Horváth N. Jánost pedig a Krisztus-Rend Gyémánt csillag rendjellel tüntette ki, ez a pápa által személyesen adományozható legmagasabb kitüntetés. Így lett Horváth N. János a Krisztus-rend és a Szent György-rend lovagja.
Ez a rendjel 1815-ben Milanóban készült, rajta arcképe felismerhető. Halála után a Krisztus-rend csillagát Juliska örökölte. Juliska halála után a ráckevei katolikus templomba került, ahol az áldoztató kehelyre forrasztották. 1937-ben letétként a székesfehérvári Egyháztörténeti Gyűjteménybe helyezték el, ma is ott őrzik. /Ktsz.99,/
Napóleon bukása után Európa fellélegzett. Jánosunk is megelégelte már a 22 évi katonai szolgálatot és nyugdíjazását kérte. Ekkor mindössze 41 éves volt. Milanóban még megfestette saját portréját, majd hintón visszament szülővárosába Ráckevére. Elsőként Juliskát kereste, aki az elmúlt 22 évben férjhezment Gáspár János vízimolnárhoz és szeretettel nevelte szintén János névre hallgató egyszem fiacskáját. A kapitány eltemette lelkében a régi szerelmet, de életük hátralévő része végig szoros barátsággá vált, amit 1845-ben írott végrendelete is tükröz. „Gáspár Jánosnénak született Piringer Juliannának hagyom….a kapitányi portrémat a fekete rámában, s ……minden fenn maradó pénzemet s a Krisztus és Armádia Keresztem. ”Ezüst sarkantyús csizmáját pedig Juliska fiára hagyta. (Az arckép a Gáspár családtól a ráckevei Árpád Múzeum tulajdonába került Ltsz.66.432.1)
Ráckevén házat, földet vásárolt, de 1824-ben ismét uniformist öltött a császár hívására és főkapitányi rangban a testőrségben vállalt szolgálatot. A gárdánál tizenegy évet szolgált, majd hatvanegy éves korában végleg búcsút mondott a katonaéletnek. Letelepedhetett volna bárhol, de a szíve hazahúzta Ráckevére. Ettől kezdve már csak emlékeinek élt. 73 évet adott számára a sors. 1847 február 7-én halt meg Ráckevén.

De hogyan lett a legenda valóság magvából János vitéz? Egyáltalán, Petőfi hogyan tudhatott az árva gyerekből lett legendás huszárkapitányról?
Petőfi a János vitézt 1844-ben írta. Dömsödön egy évvel később tartózkodott, így tehát korábban kellett hírt hallania a vitézről! Petőfi pedig Ráckevén sohasem járt, akkor honnan az információ? Magyarázat erre is van. A kulcsot Ács Károly személye jelenti, aki ugyancsak 1823-ban született Ráckevén, jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. A jogot tanuló Jókai 1842 őszén egészségi okokból Pápáról Kecskemétre iratkozott át, aki Ács Károllyal közeli barátságba került. 1843-ban Kecskemétre érkezett Petőfi is. Korábban Jókai és Petőfi együtt diákoskodtak Pápán. Jókai hozta össze Petőfivel Ács Károlyt. A többhónapos együttlét során mesélhetett a ráckevei Ács Károly a neves huszárkapitányról. Barátságuknak köszönhetjük Petőfi Sándor örökéletű szépséges „János vitéz” –ét.
Ráckeve város lakossága János vitéz díszkutat állított emlékére a Szent István téren. A dokumentumok az Árpád Múzeumban megtekinthetők.

Lajtha László emlékére halála évfordulóján - 1963. február 16.

Élete (röviden)
          Budapest, 1892. június 30.Budapest, 1963. február 16.) magyar zeneszerző, népzenekutató.
          A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Zenei tanulmányait Lipcsében (1910), Genfben (1911), majd több alkalommal Párizsban folytatta, ahol Vincent d’lndy tanítványa volt. 1913-ban a budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, együttműködve Bartókkal és Kodállyal. Egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. 1919-től a Nemzeti Zenede tanára volt, 194549-ig pedig igazgatója. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található. (Ohman Béla alkotása)
            A XX. század első felének Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa – általában így határozzák meg Lajtha László zenetörténeti helyét. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen zongoraművész volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszerkesztő és zenei ismeretterjesztő, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia kiemelkedő alakja, hazai és európai tudományszervező… Életének sok-sok szála összetéveszthetetlenül egyedi szövedéket alkot. S bár munkássága sok tekintetben valóban rokon a nála egy évtizeddel idősebb Bartókéval és Kodályéval, legalább ugyanannyira különbözik is az övékétől.  Máig tartó mellőzöttsége, meg nem értettsége nagyrészt éppen annak köszönhető, hogy egészen egyéni utat járt be. 

Elismerések, díjak
1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, de nem zeneszerzőként, hanem népzene gyűjtésért. A díjjal járó összeget a még szegényebben élő zenészek közt osztotta szét. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta.

Emlékezete (a teljesség igénye nélkül)
Iskolát neveztek el róla Budapest-Csepelen, Budapest-Pesterzsébeten, Jánoshalmán, Szentesen
Utca őrzi a nevét: Budapest 18. és 20. kerületében.