2019. január 12., szombat

Autóról - mindenféle














Mohamed migráns álma

Hosszú út után nagy nehezen megérkezett Szíriából Mohamed migráns, a kölni állomás mellett guggolt és tökmagot köpködött a csorba fogai között a járdára.
Ekkor hirtelen megjelent egy angyal.
-A szocialista-liberális angyal vagyok és azért jöttem, hogy teljesítsem három kívánságodat.
-Mohamed alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől. de kipróbálta, hogy igaz-e, amit hallott.
-Nézd milyen rossz fogaim vannak. Szeretném, ha meglenne az összes, és hibátlanul.
Még be sem tudta fejezni a mondanivalóját, azonnal érvénybe lépett a menekülteket védő és  megsegítő törvény, ami kimondja az ingyenes szociális ellátást, és Mohamednek máris gyönyörű hófehér  fogsora lett, ami úgy csillogott, akár egy Holl
ywood-i filmsztár.
Erre Mohamed azt mondja: -Vágyakozok a négy feleségem, és a 15 gyermekem után, valamint a szüleim és testvéreim után is valamint a feleségeim szülei és testvérei után is...Szeretném, ha mind együtt laknánk egy szép nagy luxus villában és legyen rengeteg pénzünk.
Még el sem mondta Mohamed és máris egy gyönyörű villában találta magát.
Körülötte az összes rokonai mind boldogan és gazdagon.
Az asztalon egy kivonatot talált, amely a bevándorlók családjainak egyesítési jogairól szólt, valamint a segélyezésekről, és tele volt banki csekkekkel és a pénzhez való jutás magyarázataival, valamint a külföldiek segélyezési javainak megszerzési menetével . A ház teljesen be volt bútorozva és teljesen fel volt szerelve elektromos gépekkel, ami megfelelt annak a törvénynek, amely előírja az idegen  bevándorlók háztartási segélyezéseit.
-Mohamed annyira boldog és megelégedett volt, hogy nem is tudta, hogy mit is  kérjen nagy hirtelen harmadiknak az angyaltól.
Majd eszébe jutott a nagy álma: -Szeretnék én is  egy igazi német lenni, és nem kizárólag  csak állampolgárként. Szeretnék én is szőke, kék szemű lenni, mint az igazi németek, és a nevem ne Mohamed legyen, hanem  Fritz Schultz.
-Még be sem fejezte a mondatot máris ott találta magát a kölni állomáson guggolva, és tökmagot köpködve a foghíjas szájával.

Elképedve kérdezte meg a szocialista-liberális angyalt: -Mi történt???
Az angyal ezt válaszolta: -Nem szégyelli magát Schultz úr...??? Itt guggol és az államtól várja a segítséget..???
Nem kaphat segélyt. Egyedül kell megoldania a jövőjére nézve minden anyagi gondját..!!!!
Szedje össze magát, és menjen el dolgozni minél hamarabb...!!!
Így hogyan tudjuk segíteni a szerencsétlen migránsokat, ha maguk nem dolgoznak...???
Schultz ijedten kérdezte: -És azután mi történik velem..???
-Azt majd meglátjuk, de először  térjen át az iszlám hitre...!!!!



Érdekességek száz évvel ezelőttről - Kiváló hivatalnokok, bemeszelt végrehajtó

            Cholnoky Viktor veszprémi születésű író, újságíró, műfordító 1898-ban Balaton hírlap címmel közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Veszprémben. Kukkantsunk be a második évfolyam első negyedévi számaiba.

            Abban az időben is kiváló emberek látták el a közhivatalokat. Kolossváry József alispán Veszprém város összes hivatalánál vizsgálatot végzett. „Konstatáljuk, hogy a gyökeres vizsgálat során minden rendben találtatott, semmi hiba nem volt felfedezhető.” De ugyanígy járt Lipcsey András csendőrhadnagy, keszthelyi szakaszparancsnok, aki január 13-án tartott hivatalos vizsgálatot a balatonfüredi csendőrőrs felett. „A vizsgálatnál minden a legnagyobb rendben találtatott” – olvashatták megnyugodva a korabeli polgárok.

            Deutsch G. Sándor veszprémi borkereskedő cége a Zala megyei Bazsi községbeli gazdáktól borokat kívánt vásárolni. Névtelen levélben figyelmeztették, hogy a borok hamisak. Deutsch mintákat vétetett, majd Budapesten elemeztette. Kiderült, hogy tényleg hamisak, mire a sümegi szolgabíróságnál feljelentést tett a hamisítók ellen.

            A belügyminiszter körrendeletben figyelmeztette a törvényhatóságokat, hogy amikor a honvédség a tartalékosokat behívja gyakorlatra, a hivatalnokok helyettesítéséről kellő időben gondoskodjanak. Évről évre növekedik ugyanis a kérelmezők száma, hogy nélkülözhetetlenek a hivatalban. Ezt a továbbiakban nem hiszi el, és csak „különös méltányolást érdemlő esetekben” ad helyet a kéréseknek.

            Néhány diák a 115 évvel ezelőtti utazási lehetőséggel, lovas kocsival igyekeztek haza Veszprémbe karácsonyi vakációra. Fejér megye déli részén, a Balatontól légvonalban 8 km-re fekvő Enyingen a Szarvas-féle kocsma udvarán december 23-án a ruháikat tartalmazó zsákot ellopták.

            Az egyik Balaton-parti községben 115 évvel ezelőtt megjelent egy bírósági végrehajtó, és az egyik parasztgazdát akarta „ekzekválni”. Azonban meglepetés várta. A községnek minden harcra kész hölgye szokatlan fegyverrel, meszelőkkel fogadta és mielőtt hozzákezdhetett volna „hivatalos működéséhez, a szó szoros értelmében tetőtől talpig bemeszelték”. Erre a végrehajtó megugrott, de az amazonokat feljelentette a törvényszéken hatóság elleni erőszakért.

            Cholnoky Viktor egyik írásában nagyon rossz jósnak bizonyult néhány évvel Trianon előtt. „Szertetekintve… önkéntelenül ajkunkra száll a kérdés, vajon lesz-e hazánk dicső múltjához méltó jövendője?” A történelem válasza szerinte: lesz. El fog érkezni az idő, midőn e haza minden másfajú népe nyelvre, szokásokra és érzületre bele fog olvadni a magyar fajba. Mert nincs a világon nép, amelyben annyi áthasonító erő volna, mint a magyarban van.

            Szinte hihetetlen, de 115 évvel ezelőtt Veszprémben a bőséges források annyi vizet szolgáltattak, hogy sem a lakosságnak, sem a hatóságnak nem jutott eszébe takarékoskodni a vízzel. A nemrég megépült vízvezetéknek egyesek úgy örülnek, hogy a konyhákban éjszakákon keresztül nyitva hagyták a csapot, a WC-kagylókban mértéktelen, túlságos öblögetéssel rengeteg vizet elfolyattak, „hogy a közkutaknál micsoda pazarlás történik, az meg szinte hihetetlen”. Az oktalan fecsérlésnek nincs korlátja – olvashatjuk –, mert a hatóság nem félvén a vízhiánytól, nem lépett közbe, sőt a közegészségre nézve egyenesen hasznosnak tartván a túlságos tisztálkodást.

Három korabeli vicc:
–Hallotta a kis Hubermannt hegedülni? Igazi csodagyerek!
–Én is ismerek csodagyereket, amikor született, az atyja már 75 éves volt.

No, hogy mulattatok a Miska lakodalmán?
–Nagyszerűen! Még a menyasszony is verekedett.

–Állítása, hogy a húsevés ártalmas, nevetséges. Őseim évszázadokon keresztül húson éltek.
–Vegetáriánus kérdése: És mi lett belőlük?
–Mind meghaltak.

A 2. magyar hadsereg emléknapjára - január 12.

1943. január 12-én indította meg a szovjet Vörös Hadsereg az Osztrogozsszk-Rosszos-hadműveletet a 2. magyar hadsereg ellen, Voronyezs város irányába. A szovjet csapatok néhány nap alatt áttörték a magyar, majd a német védvonalakat.
A mintegy 210 ezer fős magyar hadseregből 1943 január–február között fogságba esett 26 ezer fő, 42 ezer harcban elesett vagy megfagyott, 28 ezer pedig megsebesült. Ez a teljes állománynak kevesebb mint a fele.
Ha a szovjet oldalt nézzük, akkor az is kiderül, hogy a hadművelet nem volt sétagalopp: a Voronyezsi Front támadása során a Vörös Hadsereg 33 ezer halottat és 61 ezer sebesültet vesztett. A szovjet hadműveleti tervek a teljes magyar hadsereg bekerítését és megsemmisítését irányozták elő – ami nem történt meg. A hadműveleti tervek kudarca egyértelműen a magyar csapatok helytállásával magyarázható.
Voronyezs azonban csak egy mellékhadszíntere volt a világtörténelem eddigi legnagyobb ütközetének, a sztálingrádi csatának. A Sztálingrád térségében védekező mintegy 230 ezer katonát teljesen bekerítették, és ebből a létszámból 42 ezer főt (specialistát és 90 százalékban sebesültet) kimenekítettek repülőgépen, 108 ezren estek hadifogságba, és közülük csak 6 ezer tért vissza Németországba. Tehát: a német csapatok veszteségei arányaiban is sokkal súlyosabbak voltak, mint a 2. magyar hadseregé. (A Rubicon 2010/10. száma szerint a sztálingrádi német védősereg egyharmada egyébként szovjet önkéntesekből - civilekből és hadifoglyokból jelentkezettekből - állt!!)

Érdekességek a diktatúra jellemrajzához - Sztálin irányítási módszereiből

Az arab tavasz kapcsán nap mint nap hallunk a diktátorokról. Szerény véleményem szerint ezek a mai kis területeket birtokló vezérek még csak nem is jelenthetnének Sztálinnak, aki a fél világot úgy ugráltatta, ahogy éppen bolsevik kedvének jól esett. Ehhez kívánok újabb adalékot nyújtani.
Az egyszerre „fentről” és „lentről” szervezett megtorlások, koncepciós perek végigkísérték a szovjet rendszer történetét. Néhány példa ennek alátámasztására.
 (Robert Service, az orosz történelem professzora, Oxford University): „Sztálin véres eszközökkel, ugyanakkor fesztelenül, udvaroncai körében, fekete-tengeri villákból és kremli lakásokból, vacsorák, mulatságok közepette gyakorolta hatalmát. Titkos, s furcsamód bensőséges világ formálódott, amelyet gyilkosok, fanatikusok, degeneráltak és kalandorok tetterős és színes köre alkotott. … Társai élete egy hajszálon függött, egymást ölték, hogy életben maradhassanak, pisztollyal a párnájuk alatt aludtak. Mégis már-már vallásosan hittek a bolsevizmusban, amely annyi ember halálát igazolta…”
Az 1917 utáni néhány év polgárháborúja alatt számtalan kegyetlenség, embertelenség történt mindkét oldalon (fehérek–vörösök). Ebből egy tipikus példa a raszkazacsivanyije (kozáktalanítás). A polgárháború alatt a vörös katonák a fehérekhez húzó sztanyiák közül jó néhánynak a teljes férfilakosságát kiirtották 16-tól 60 éves korig.
Ezek a polgárháborús állapotok éledtek újjá a Szovjetunióban az 1930-as évek első felében, bár ekkor semmilyen fegyveres konfliktus nem zajlott. De ebben az időben ment végbe a mezőgazdaság teljes kolhozosításának jelszava alatt végrehajtott genocídium a viszonylag jómódú parasztság ellen; ez pedig egy idő után elkerülhetetlenül éhínségbe torkollott. Ukrajnában és a Kubán vidéken legkevesebb hétmillió ember, a gyéren lakott Kazahsztánban pedig legalább egymillió-kétszázezer ember pusztult éhen, esett a deportálások áldozatául.
A szovjet államban sok minden a diktátor pillanatnyi hangulatától függött. 1937-ben és 1938-ban például a kivégzési és letartóztatási kvótákat a politikai bizottság, mindenekelőtt Joszif Sztálin állapította meg. Sztálin szeszélye nyomán az 1930-as évek második felében Szovjetunió-szerte letartóztatták például a bélyeggyűjtőket, mint külföldi cserepartnereikkel levelező potenciális kémeket. Börtönbe vetették a homoszexuálisokat, meg az eszperantistákat – az utóbbiakat annak ellenére, hogy az első világháború előtt Sztálin egy ideig maga is lelkesen tanulta az eszperantót mint a leendő világforradalom nyelvét.
Sztálin Szvetlanával az 1930-as évek elején egy nyaraláson

Sztálin kettősségének árnyaltabb bemutatása érdekében egy érdekes epizódot mutatok be. Sztálin rendszeresen levelezett kislányával – degenerációt súroló módon. (Gyerekeivel kialakult – egyáltalán nem szokványos – kapcsolatáról külön részben foglakozom.) Amikor valamelyik testőrétől megkapta a „sürgős” jelzéssel ellátott „napiparancsot” lányától, mindent félretéve, hamiskás mosollyal azon nyomban alázatos választ kanyarított, amelyet olykor részletesen megvitatott az éppen jelen lévő országnagyokkal. Sőt, néha alá is íratta velük a hivatalos levelezés bürokratikus stílusát utánzó cédulákat, amelyekben „verebecskémnek”, legyecskémnek”, „kedves gazdaasszonyomnak” és „életem értelmének” nevezte a címzettet. Az is előfordult, hogy ennek kedvéért félretette a vaskos albumokat, amelyekkel szokás
szerint késő délután állított be Nyikolaj Jezsov, a politikai rendőrség főnöke, hogy aláírassa a likvidálandók névsorát, akiknek rövid, gépelt életrajza mellé emlékeztetőül csatolták fényképeiket is. (Egyszerűen érthetetlen, hogy tudott „életem értelmének”  kedvesen írni két teljesen ártatlan ember halálos ítéletének meghozatala között, akiknek szintén voltak „verebecskéi”!)
 (Forrásom: Kun Miklós: Oroszország válaszúton, Akadémia Kiadó, Budapest, 2005.)
Vicc a korról:
A Kremlben megállapodástervezetet készítenek elő a Szovjetunió és a Vatikán közti megbékélés alkalmából, a tervezet így kezdődik: "A Szovjetunió ünnepélyesen elismeri, hogy a világot Isten teremtette hat nap alatt. A Vatikán pedig a maga részéről elismeri, hogy e hatnapos terv kivitelezése során Isten mindvégig a Vörös Hadsereg döntő erejére támaszkodott".

2019. január 11., péntek

Csetneki-Juhász Balázs: Örök szerelem

               

Messzi erdő lágy ölén ring a méla csend,
Az úton jössz felém, szemedben béke,
Homlokodon a végtelen,
Szívedben szerelem, szerelem.
Nyár van, fák levele meg se rezzen,
Valahol a távolban egy fakopács veri
A tam-tamot, múlik a nyár, múlik a szerelem,
Vissza fogni nem tudod, majd jönnek az őszi ködök,
Jönnek a tél hidegek, minden emléked elsorvad,
Szétmállik, mintha nem lett volna soha sem,
De te akkor is jössz felém az úton,
Homlokodon a végtelen,
Szívedben szerelem, szerelem.
Messzi erdő csalitosának titkot rejtő
Sűrűjében egy tavaszi reggelen
Boldog kismadár énekli
Szerelem, szerelem,
Örök szerelem.

Feledékenység - humorosan

Feledékenység
Egy férfi épp kocog a parkban, amikor meglát egy száz éves körüli öregurat, amint ül az egyik padon és zokog. Közelebb megy hozzá, hadd lássa, mi a baj. Az öreg reszkető hangon azt mondja neki:
- Az élet nem is lehetne szebb. Egy 19 éves nimfomániás lánnyal élek együtt! Reggel, alighogy felébredünk, szex. Azután ágyba hozza a reggelimet. Miután elfogyasztottam azt, ismét szex, majd visszafeküdhetek aludni egy kicsit. Általában a városban ebédelünk, egy kedves kis vendéglőben, aztán haza és ledőlhetek sziesztázni. Aztán szex, majd egész délután sportközvetítéseket és régi filmeket nézhetek a tévében, míg elkészül a vacsorával. Ah,' azt elfelejtettem mondani, hogy ő foglalkozására nézve szakácsnő. No, aztán vacsora után még egy kis szex, majd végre lefeküdhetek aludni egy ilyen megerőltető nap után.
A férfi meglepetten kiált fel:
- De hát ez a tökéletes életforma, amire mindig is vágytam! Akkor meg mi a fenének üldögél és pityereg itt, a parkban?
Mire az öregúr, könnyek közt:
- Nem jut eszembe, hol lakom ...

Romániát Erdélyhez csatolták - - - 1919. január 11.

Nagy-Románia térképe 1923-ban

Románia határai a trianoni diktátummal véglegesülnek. Az 1914-ben 139,1 ezer km² területű, 7 625,4 ezer lakosú volt a Román Királyság. Ehhez szerez 156,8 ezer km² területet 8.364,9 ezer lakossal: Szovjet-Oroszországtól Besszarábiát (44,4 ezer km², 2344,8 ezer fő), Ausztriától Bukovinát (10,4 ezer km², 811,7 ezer), Magyarországtól Erdélyt Máramarossal és a Körös-vidékkel (83,9 ezer km², 4 298,0 ezer), továbbá Kelet-Bánátot (18,0 ezer km², 910,4 ezer). Tehát az új Románia területe 295,9 ezer km² lett, 16 250,7 ezer lakossal.

Keserű humor Csauseszku idejéből

A székely Áron bácsi haldoklik. Az az utolsó kívánsága, hogy meg akar tanulni latinul.
Kérdezi tőle a plébános úr:
- Áron bátyám, az Isten áldja meg, rögtön meghal! Minek akar maga most latinul tanulni?
- Azért tisztelendő úr, hogy ha felmegyek a mennybe, a Jóistennel olyan nyelven tudjak beszélgetni, amit ő is megért.
- Na de Áron bátyám, miért olyan biztos benne, hogy a mennybe kerül? Mi lesz akkor ha pokolra jut?
- Mi lenne? Románul tökéletesen beszélek!

Sokak kedvence - a cica





Jóból nem árt meg a sok?









2019. január 10., csütörtök

Csetneki Juhász Balázs: Téli este

      
A téli táj lomha testét
A hó és az este betemették.
Hideg, jeges szelek jöttek, ajtók
És ablakok  résein át beköszöntek.
A kandalló fényében, a kutyám szemében,
Vörös bor ízében, tested melegében lobog a nyár.

Állati humor


A három kicsi süni
Három kicsi süni eltévedt az erdőben, rájuk esteledik, és az eső is elered.
 Megsajnálja őket a jó tündér.
 - Sünikék, teljesítem három kívánságotokat. Mit kívánsz első sünike?
 - Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
 Otthon terem
 - Mit kívánsz második sünike?
 - Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
 Ő is otthon terem.
 - És te harmadik (szőke) sünike mit kívánsz?
 - Nagyon fázom, nagyon magányos vagyok, bárcsak itt lennének a testvérkéim!

Székely bácsi sakkozik a lovával. Ezt látva átszól a szomszéd:
-A csudába, magának ilyen okos lova van?
Mire a székely gúnyosan:
-Ez okos? 4:2-re vezetek.


Nyuszika beszélget a Zsiráffal a folyóparton .
- Te Zsiráf ! Miért jó neked, hogy olyan hosszú nyakad van ?
A Zsiráf gondolkozik ...
- Tudod Nyuszika ebben a nagy melegben, amikor iszom a folyó hűs vizéből,
amikor befejezem az ivást és felemelem a fejem, amikor azon a hosszú
torkomon végigfolyik a hűs víz, az valami isteni.
Nyuszika gondolkozik egy kicsit, majd megkérdezi :
- Mondd te Zsiráf, hánytál te már életedben ?

Kohn felkeresi a rabbit, hogy szeretné eltemettetni a rottweilerét. A rabbi felháborodik: -Mit képzelsz, gójokat sem temetünk zsidó temetőbe, nemhogy kutyát!!! Menj a katolikus paphoz!
-Kohn az ajtóból visszafordulva: -Azt hittem, jól jönne az a tízezer Dollár temetési adomány...
-Rabbi: Állj meg fiam, hogy hívják a megboldogultat: Róth Weiler?


A kis csiga kérleli a mamáját: – Hadd szaladjak át az úttesten!
– Most nem lehet! Két óra múlva jön a busz.



Citromos túrókrémtorta sütés nélkül

Hozzávalók
     50 dkg túró
     20 dkg babapiskóta
     10 dkg mazsola
     1 db citrom
     2 pohár natúr joghurt
     4 evőkanál kristálycukor
     3 zacskó vaníliás cukor
     3 dl habtejszín

Elkészítése
         A babapiskótákat tejbe áztatjuk, és egy tortaforma rakjuk. Lereszeljük a citrom héját, kifacsarjuk a levét,és hozzáadjuk az áttört túrót. Hozzákeverjük a cukrot, a joghurtokat, 2 vaníliacukrot, és a beáztatott, kinyomkodott mazsolát. Keményre felverjük a tejszínt a vaníliacukorral, és a túrókrémhez keverjük. Ráöntjük a babapiskótákra, majd citrom karikákkal díszítjük. Néhány óráig hűtőbe tesszük.
            forrás: https://www.facebook.com/Mendydekor

A magyar-osztrák határ kialakítása 1922-1923-ban


1921. december 14.–16. Sopron és környékének lakossága népszavazáson Magyarország mellett döntött: a 37,5 ezer lakosú város 19 ezer választójogosultjának 91,1%-os (17 298 a 18 994-ből) részvétele mellett Magyarország mellett szavazott 12 327 (71,3%), Ausztria mellett 4620. A nyolc községben Ausztria mellett 3607, Magyarország mellett 3007 (45,5%) voksolt. (A nyolc község közül a többség Magyarországra szavazott a magyar Nagycenk mellett a német Fertőboz és a horvát Kópháza is.) Az összesített eredmény szerint a 26,9 ezer jogosult 87,7%-os részvétel és 0,5 ezer érvénytelen szavazattal Magyarországra szavazott 15 334 (65,1%), Ausztria mellett 8227 fő. A referendum értelmében a 257 km² és 55 ezer lakosú soproni kiszögellés egésze Magyarország része maradt. Az osztrákok nehezen nyugodtak bele, 1965-ig Sopront nevezték Burgenland tartomány fővárosának. Kismarton (Trianon után: Eisenstadt) csak a tartományi kormány székhelye címet viselte.

1922–1923 A soproni népszavazás után sor kerülhetett az új magyar–osztrák határ pontos kijelölésére. Az antantbizottság igyekezett a nemzetiségi viszonyokat, valamint a lakosság igényét figyelembe venni. Az északi területeken sok esetben az uradalmi birtokok határát követte az államhatár. A természetes határvonalat nem tekintették döntőnek, pl. a Pinka patakot hétszer keresztezi a határ. A 16. század zűrzavaros éveiben a török hódítók elől húzódott délről erre a területre horvát lakosság, akik attól tartva, hogy az osztrák szociáldemokrata kormány megszünteti a felekezeti iskoláikat 1921-ben kérvényezték a határkijelölő bizottságnál, hogy falvaik Magyarországnál maradhassanak. Így a horvát határ menti falvak nagy része Magyarországé maradt.
Suba János: Magyarország trianoni határainak kitűzése 13. o.: „A magyar biztos szakaszonként 1–1, tehát 3 javaslatot nyújtott be a bizottsághoz, amelyekben az Ausztriának ítélt 342 község közül 96 községet kért visszacsatolni, amelyek lakossága 79 823 fő, szemben az Ausztriának ítélt terület 344 260 fő összlakosságával. A bizottság a három javaslatot elfogadta. A Népszövetség Tanácsa az első javaslatot elvetette, a második és harmadik javaslaton pedig módosításokat hajtott végre. A magyar megbízott tudomásul vette, hiszen amikor a magyar kormány a döntést kérte eleve alávetette magát annak határozatának.





















A magyarosztrák határon 1923. január 10-én vették át azt a nyolc vasvármegyei községet (Kisnarda, Nagynarda, Alsócsatár, Felsőcsatár, Németkeresztes, Magyarkeresztes, Pornóapáti és Horvátlövő), amelyeket a Nemzetek Szövetsége Tanácsának 1922. szeptember 19-én hozott döntése alapján visszakerültek Magyarországhoz.
Alsócsatár: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 212 horvát és német lakos.
Felsőcsatár: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 587 horvát, német és magyar lakos. Felsőcsatárt 1933-ban egyesítették Alsócsatárral.
Horvátlövő: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 397 túlnyomórészt horvát lakos.
Kisnarda: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 212 horvát lakos.
Nagynarda: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 470 horvát lakos.
A két települést Narda néven 1950-ben egyesítették.
Magyarkeresztes: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 289 német lakos.
Németkeresztes: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 411 német lakos.
A két települést 1929-ben egyesítették. Ideiglenes neve Keresztes, majd Kettőskeresztes volt, mai nevét, Vaskeresztes, 1930-ban kapta.
Pornóapáti (azelőtt: Pornó): Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 696 többségében német lakossal, de jelentős magyar kisebbséggel.











Narda címere


Felsőcsatár címere









Vaskeresztes címere




















Pornóapáti címere         Horvátlövő címere


1923. március 8-án illetve március 9-én kapta vissza Magyarország Rendek és Rőtfalva községek helyett Ólmod és Szentpéterfa községeket.
Ólmod: Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. 1910-ben 270 túlnyomóan horvát nemzetiségi lakos.
Szentpéterfa: Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 1481 fő volt, többségben horvát lakossal, jelentős magyar kisebbséggel. A község lakosságának nagy része Németh János tanító és Hirschl Ferenc községbíró vezetésével mindent elkövetett azért, hogy a falu visszakerüljön Magyarországhoz. A kitartó küzdelem meghozta eredményét. Ennek elismeréseként Vas Vármegye Törvényhatósági Bizottságától a község megkapta a Communitas Fidelissima – a Leghűségesebb Község címet.


















Ólmod címere                           Szentpéterfa címere

A határmegállapító bizottságnak azt a javaslatát, hogy a Moson megyei szakaszon Pomogy községet Magyarországhoz csatolják vissza, hogy így elkerüljék a Rába árterületének kettészakítását, a Tanács elvetette.

Amit sikerült visszaszerezni Moson vármegyében:
Albertkázmérpuszta: Féltoronyhoz tartozó nagy pusztaság, Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott. A királyi birtok a 18. században nászajándékként Mária Krisztina és férje, a birtok névadója, Albert Kázmér herceg tulajdonába került. Albert Kázmér az 1800-as évek elején mintagazdaságot alakított ki itt. Telepeseket hozatott ide, saját költségen házakat építtetett nekik, s a házhoz fél hold földet adományozott. 1851-ben 46 házban 290 katolikus lakott. Az 1800-as évek végén az ország egyik legszebb majorjának tartották Frigyes főherceg birtokát. A főhercegi család birtokai a trianoni békediktátum után megcsappantak. A főherceg nem tette le az esküt az új osztrák alkotmányra, így ausztriai területeiről kénytelen volt lemondani. Miután Féltoron (Trianon után: Halbturn) is Ausztriához került, a család ekkor Magyaróvárra települt át. Az 1930-as adatok alapján Albertkázmérpuszta virágzó kistelepülés volt. Lakossága 420 fő, anyanyelvét tekintve az itt élők több mint fele magyar, 153 pedig német. A falu hanyatlása 1946-ban indult meg, kitelepítés során ugyanis másfélszáz sváb lakosának kellett búcsút mondania. 1949-ben még 50 lakója volt a településnek. A leépülés másik kiváltó oka az lett, hogy Albertkázmérpuszta közvetlen közelében futó műszaki zár elzárta a települést az eddig szorosan együtt élő Féltoronytól, s Ausztriától. A határ közelsége miatt a falu veszélyesnek bizonyult az államhatalom szempontjából, így 1966-ben újabb vasfüggönnyel vették körül – ezúttal Magyarország felől zárták le. Aki tehette, elköltözött, elhagyta otthonát. Az egykori több száz lakóból a rendszerváltásra csupán 27 maradt szülőfalujában. A műszaki zár 1989. augusztus 1-i felszámolása óta újra megnyílt a település. Azóta a szép számú – főleg a környékről elszármazott – osztrák befektető mellett magyarok is vásároltak itt földet, ingatlant, hiszen a település nyugalma, csendje ritka különlegesség.
Rohreföld: A mindenkori albertkázmérpusztai Habsburg tulajdonos egyik majorsága volt. Ma Jánossomorja város területének a része. Jellegét tekintve külterület, lakóegység és népesség nélkül.
Mekszikópuszta (Mexikópuszta): Három oldalról (kivéve a déli irányt) a magyar–osztrák államhatár keríti, ebben, mint „zsákban” fekszik. Közúton jelenleg csak a tőle délre fekvő Sarród községből megközelíthető. 1976 óta a település neve Fertőújlak, Sarród (Magyarország maradt)–Pomogy (Pamhagen, Ausztriához került) közti vasútvonalon egy rövid zsákvonal vezetett be Mekszikópusztára. Mivel az elágazás kezdő pontja a trianoni diktátumban Magyarországé maradt, úgy döntött a határmegállapító bizottság, hogy a terület is Magyarországhoz tartozzon mintegy „zsákként”.

A magyar–osztrák határmegállapító bizottság működése nyomán az államhatárt 1 km-ként főkövek, köztük határkövek jelölték, amelyeket folyamatosan számoztak. A határ felmérésének, technikai kivitelezést két részre osztották, a magyar szakaszon magyar műszaki személyzet dolgozott, műkövekkel jelölt, az osztrák részen az osztrák személyzet terméskövekkel jelölt.
A határmegállapítás folyamán visszakerült 21 563 kat. hold 800 öl és 5854 fő. A határmegállapítás címén még többletként 19 756 kat. hold és 5383 fő jött hozzá. A Soproni népszavazáskor 44 628 kat. hold és 50 020 fő került vissza Magyarországhoz. Összesen 64 383 kat. hold 55 403 fő volt a politikai határmegállapítás eredménye. 22 községnek a területét kettévágták”
Magyarország és Ausztria között egy teljesen új, 358 km hosszú államhatár keletkezett, amely ritkán támaszkodott természetes határvonalra. Az érzelmi sokkon kívül nagy gazdasági hátrányokkal is járt a térség számára a különböző kiviteli és behozatali tilalmak miatt (pl. 1913-ban még 130 000 marhát, borjút, lovat és sertést vittünk Ausztriába, 1926-ban már csak 4837 darabot.). A térség jelentősebb városai (Sopron, Moson, Szombathely, Szentgotthárd) Magyarországon maradtak, a hozzájuk tartozó vidék azonban Ausztriához került. Ez a többi területeken fordítva következett be, a felvidéki, kárpátaljai, partiumi, délvidéki határ menti színmagyar városokat elvették Magyarországtól. A magyarok vallási hovatartozásának sajátossága, hogy négy különböző felekezethez tartoztak. Legjobb példa a három szomszédos magyarlakta település: Őrisziget evangélikus, Alsóőr katolikus, Felsőőr többsége református.

A később Burgenlandnak elnevezett területen 1910-ben 291 800 fő élt. Nyelvek alapján: német 217 072 (74,4%), horvát 43 633 (15,0%), magyar 26 225 (9%), egyéb 4870 (1,6%). A megváltozott körülmények miatt az 1923-ban végzett osztrák népszámlálás szerint a 285 600 lakos 80%-a volt német anyanyelvű, 14%-a horvát és 5%-a magyar. Az 1934-es népszámlálás már csak 10 442 magyar anyanyelvű lakost regisztrált.
A békediktátum, a határkiigazítások, a népszavazás után 4010 km² került Ausztriához. (Ez 1918 előtt egy közepes nagyságú vármegyének felelt meg). A 327 településből két városi jogú volt: Kismarton és Ruszt. Moson vármegye 28 (8,6%), Sopron vármegye 104 (31,8), Vas vármegye 195 (59,6%) települést vesztett. A határvidéki járások településeinek 60%-a Ausztriához került. Az Őrvidék (Burgenland) természetföldrajzi értelemben soha sem volt önálló egység. Sopron elvesztése különösen érzékenyen érintette az osztrákokat. Az államelnök kijelentette, Sopron nélkül nincs is értelme Burgenlandnak. A Magyar Királyság e területeinek annyira eltérő volt a fejlődése, belső élete, hogy nem csatolták a nagy hagyományokkal rendelkező történeti osztrák tartományokhoz, hanem önálló tartománnyá alakították. E területről 1187 menekültet tartottak nyilván (1921: 499, 1922: 576, 1923: 112), többségük köztisztviselő.
(Batár Zsolt Botond: Trianon történelmi tévedése c. könyvéből.)