2018. szeptember 1., szombat

Blődlik 2/1.


Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
- Szia vörös!
- Te engem ne vörösözz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?


Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin! 

- Rámamargarin?

- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én?  Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?

- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. 
Két ismeretlennel.

- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.

- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!

A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem. 

- Miért nem gyűjt a darázs vasat?
- Mert azt a MÉH teszi. 

- Akarsz sokat keresni?
- Igen.

- Akkor jól elbújok.

Mi van a tömegsír felett?
- Csapatszellem! 

Mi a bio fajgyűlölet?
- Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.

Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből?
- Ugrókötél.

Mi van az idegbeteg ló lábán?
- Pszichopata.

NOSZTALGIA - HAT ÉVE TÖRTÉNT Capriccio Zenekar koncertje Balatonalmádiban - 2012. aug. 28.

   
A Pálinka Napok programjában Török Ádám és a Mini Trió koncertje szerepelt 19.30 órától. Ettől eltérően a budapesti Capriccio Zenekar lépett fel, és a magyar szokásoktól eltérően a közölt időponthoz képest 6 perccel korábban kezdett, Török Ádám pedig csak a második részben szerepelt.
Erről az a kiváló szovjet vicc jut az eszembe, amikor Iván nagy boldogan újságolja Szergejnek, hogy: Azt írta a Pravda, hogy Leningrádban, a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.
–Szergej: Nem a Pravda írta, hanem az Iszvesztyija!
–Iván: Az mindegy, a lényeg a fontos, hogy Leningrádban a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.
–Szergej: Nem olvastad pontosan, mert nem Leningrádban, hanem Moszkvában, és nem a Szmolnij előtt, hanem a Vörös téren!
–Iván: Nem az a lényeg, hanem, hogy személykocsikat osztogattak.
–Szergej: Tényleg nem olvastad pontosan, mert nem személykocsikat, hanem teherautókat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak! A többi azonban stimmel.
De mi nem így jártunk! Az este folyamán egy nagyívű, kiváló koncertet hallottunk, amire a koronát Török Ádám blokkja tette rá. (Ez utóbbival külön bejegyzésben foglalkozom.)

  Az első három külföldi számnál már bemutatta frontemberük, Kyru, hogy a rekedtes hangja kiváló a választott számokhoz.
            De a Mindegy, hogy mennyibe kerül c. nemrégen megjelent saját kislemezükről bemutatott slágergyanús számnál bontakozott ki igazából a zenekar. Dübörgött a zene, az erőteljes ének, „…a kevés is lehet nagy ár!” meggondolandóan szállt a Megyehegyen keresztül egészen Veszprémig.
            Az ötödik számnál kigyulladtak a reflektorok, szállt a füst, sírt a gitár! – nekem nagyon tetszett. A hatodik szám újra slágergyanús saját szerzemény volt, és becsempészték a Balaton szót is a tenger helyett. Kiry mély átéléssel énekelte, mintha átélte volna valamikor: „Milyen sokszor mondtam neked, Ha játszol velem, én elmegyek!”. Itt is sírt a gitár, nagyon jól sikerült ez a dal is. A közönség is „kézzel foghatóan” élvezte, amit a zenekar frontembere azonnal le is reagált egy jól irányzott kérdéssel: Mindenki jól érzi magát?
            Kyru a gyors és a lassú számokat egyaránt kiválóan énekelte, ez bebizonyította a következő lassú számnál is. És a gitár sírása is a specialitásuk, ami ekkor is vitte a számot. Még az sem rontotta az élményt, hogy két meglett korú, nem kimondottan reprezentatív kinézetű hölgy kiugrott a sorból a színpad elé, és úgy vonaglottak, mintha akik ezzel a sámántánccal vissza tudnak fiatalodni.
Honlapuk szerint a zenekar 2000. tavaszán alakult azzal a céllal, hogy népszerűsítse a rhythm & blues, blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert klasszikusait, valamint, hogy, saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát. A zenekar az évek során egyre összeszokottabbá vált, annak ellenére, hogy folyamatos tagcserék jellemezték. Mára azonban kiforrott saját jellegzetes zenei világa, szívesen nyit az ismert amerikai blues zenék világa felé és azokat saját jellegzetes módján interpretálja, ám emellett rengeteg olyan dalt hallhatunk egy-egy kellemes hangulatú koncerten, amit maga a zenekar hozott létre.
2010-ben jelent meg első önálló szerzeményeket tartalmazó albumuk: Túlsó oldal címmel, amelyen olyan előadókkal dolgoztak már együtt, mint Török Ádám és Németh Károly, Póka Egon és Tátrai Tibor.

NOSZTALGIA - ÖT ÉVE TÖRTÉNT Nyárbúcsúztató Alsóörsön (2/1) - augusztus 31.

A Flipper együttes szolgáltatta az utcabálhoz a zenét.)



Kárpátalján felderítettük a valamikori magyar határt

Dr Pető László - egyetemista korom óta barátom - szervezésében néhányan 9 napos (szeptember 2-10.) kárpátaljai bejárótúrára mentünk a valamikori Történeti Magyarország határát és a határ környéki településeket felderíteni a Nagy Bereznai, a Volóci és az Ökörmezői járásban. Ezek közül a legjobban a Vereckei-hágó megtekintését vártam.
2016-ban - az Országhatártúra mozgalom keretében - Kárpátalján a Rahói járást, a Tatár-hágó környékét derítettük fel. Akkor nagy élményem volt a Tisza forrásából inni.

Itt kezdődik a Szőke-Tisza: balról a Fehér-Tisza, jobbról a Fekete-Tisza összefolyásánál. Nagy élmény volt itt állni. Az idei bejárás is hasonló élményekkel kecsegtet bennünket.

A Vereckei-hágónál koszorúzok 2017-ben

NOSZTALGIA - HAT ÉVE TÖRTÉNT Hatalmas világcsúcsot lőtt íjával Mónus József

Új távlövő rekordot állított fel Mónus József magyar íjász a Kína belső-mongóliai tartományának Ergun városában rendezett nyílt, nemzetközi hagyományos íjászversenyen 11 ország tucatnyi tartományából érkezett mintegy száz kiváló versenyző előtt.
         Mónus maga készítésű íjával és vesszőjével elért 653 méteres lövése minden korábbi rekordot megdöntött, és csaknem 145 méterrel haladta meg saját korábbi rekordját, melyet 2010-ben Budapesten teljesített..
          Az eredményt mongol, kínai és török bírák hitelesítették. A bajnokság szervezői az új csúcs tiszteletére emlékoszlopot emelnek hasonlóan ahhoz, amikor a Mongol Birodalomban 1226-ban Eshunkei mongol íjász 502,5 m rekordtávolságra lőtt. Ezt az emléket "Dzsingisz kán köve" néven a szentpétervári Ermitázs Múzeumban őrzik.
A verseny második legjobb eredményét is magyar íjász érte el, a 15 éves Posta Csongor.
Budapesten 2010 márciusában rendeztek Nyílegyenes Távlövő Bajnokságot, amelyen Mónus megdöntötte az akkor 784 éve (!!) érvényes rekordot. A Mónus József (Grózer Csaba segítségével készült) ún. rövid nyilvesszője 508,74 méterre szállt, hat méterrel haladva meg a középkorból ismert rekordot. Már akkor megdőlt az elődeinkre rásütött bélyeg, hogy csak 300 méterre voltak képesek ellőni, hiszen Mónus fegyvere hagyományos anyagokból készült a ma használatos szintetikus anyagok helyett.
A hazai íjászokat régóta foglalkoztatta az a legenda, hogy a 13. században egy török katonának sikerült átlőnie a Boszporuszt. Ma a világverő magyar íjásznak is sikerülne. Mónus korábban az [origo]-nak úgy nyilatkozott, távlati célja, hogy a 907-es pozsonyi csata emlékére 907 méter fölé lőjön el egy nyilat. (A bejegyzésem készült: 2018. szeptember 1-én.)

2018. augusztus 31., péntek

Az ital káros! Pusztítani kell!













Az oregánóról (magyar nevén: szurokfű ill. vadmajoránna)

Kínai közmondás; Ha valaki megoszt veled valamit, aminek Te hasznát veszed, erkölcsi kötelességed, hogy azt Te megoszd mással


Az oregánó (szurokfű, illetve vadmajoránna) a természet antibiotikuma, baktériumölő hatása a penicillinével vetekszik. Ráadásul az ára jóval alacsonyabb, mint némelyik gyógyszeré. Enyhíti a megfázásos, influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést. De enyhíti az orr melléküreg gyulladást és a tüdőgyulladást is, eltünteti a szemölcsöket valamint a fejbőrről a korpát,
segít ízületi fájdalmak esetén, és még az idegeket is nyugtatja. Ha valakinek a házi patikájából eddig hiányzott az oregánó olaj, ideje beszereznie.

A szárított szurokfű leginkább az olasz konyha ételeinek fűszereként ismert itthon. Hatásában és aromájában leginkább majoránnára és a kakukkfűre hasonlít. Bab-, paradicsom-, pástétomok, tésztaételek ízesítésére használják.   Teaként elsősorban köhögéscsillapításra, nátha ellen hatásos. Remek meghűlés elleni izzasztó teakeverék a következő: 1–1 csomag oregánó, bodzavirág, hársvirág, kamillavirág, majoránna keverékéből 2–3 evőkanálnyit adunk egy liter vízhez. 1–2 perces forralással főzetet készítünk, finom szűrön átszűrjük, melyből napjában többször melegen iszogatunk.
            Az ősi indiai szerzetesek azt tartják, hogy: a bazsalikom, a kapor és a szurokfű (oregánó) az élet három gyógyfüve.

Fiumét megszállják Jellasics csapatai - 1848. augusztus 31.

     1848-ban - a Magyarországhoz tartozó - Fiume lakossága támogatta a haladás gondolatát, sőt - a központi országrészekhez hasonlóan - még nemzetőrcsapatot is alakított. Ezt azonban nem tűrte sem a bécsi kamarilla, sem Zágrábban Jellasics horvát bánék, és augusztus 31-én Bunjevacz tábornok osztrák-horvát csapatai megszállták a várost. Tehát az 1848-49-es Habsburg-magyar háború már ekkor elkezdődött, és nem a köztudatba beépült szeptember 11-vel, amikor Jellasics csapatai átlépték a Drávát, a magyar-horvát határ egy másik (!!) szakaszát. Fiume megszállása egészen 1868-ig tartott, ekkor a magyar-horvát kiegyezés erményeképpn a város Fiume néven ismét Magyarország számára biztosított kikötőt és tengeri kijáratot. Cserébe Horvátország három déli vármegyét - Pozsega, Szerém, Verőce - kapott! (Igazán nagyvonalúak voltak az akkori magyar vezetők! És eszükbe sem jutott, hogy nem is olyan sokára mindezek Horvátországhoz tartoznak majd minden csere nélkül - a horvátokkal közösen elvesztett háború után!!)
Fiume történetéből
          Fiume az Árpád-házi uralkodók alatt hol a Habsburg Hercegséghez, hol a Magyar Királysághoz tartoztt. 1468-tól azonban Veit am Pflaum néven az osztrák tengermellékhez tartozott. 1659-ben Lipót császár saját lobogót engedélyezett a városnak. 1719-ben VI. Károly német-római császár (magyar-horvát királyként III,; uralkodott: 1711-1740) szabad királyi várossá nyilvánította a még mindig jelentéktelen települést. Mária Terézia magyar-horvát király, osztrák főherceg (uralkodott: 1740-1780) 1779. április 23-én kelt leiratában Magyarországhoz csatolta (sepratium sacrae Hungeriae adnexum corpus). Idézet az oklevélből: "Mi, Mária Terézia Magyarország és a csatolt országok és tartományok közjavára hozott számtalan intézkedéseink között azáltal is akarunk a magyar kereskedelemről gondoskodni, hogy a tengeri kikötőket és azon tengermellékeket, amelyet rövid ideig ausztriainak neveztek, de amoda tartoztak, az országhoz legújabban visszacsatoltuk. S hogy különös jóakaratunk és kegyességünk bizonyságául Fiume városát és kikötőjét más városok közül kiválasztva szabad kereskedelmi hellyé és várossá nyilvánítsuk, s mindazon kiváltságokkal, mentességekkel szabadságokkal és előjogokkal megajándékozzuk. Ezen felül beleegyezünk, hogy kereskedelmi városa kerületével ezentúl, mint Magyarország szent koronájához csatolt külön test tekintessék és mindenben kezeltessék".
         1809-1813 között napóleoni közigazgatás alatt volt. 1813-ban az angolok szállták meg, a kikötőben talált összes hajót felgyújtották.
         1814-1822. között - közvetlenül a Napóleon utáni időkben - osztrákok igazgatták, majd visszakrült Magyarországhoz.
          1848-1868 között Habsburg megszálás alatt volt. Amikor visszatért a Magyar Korona alá, 1868-ban, a lakosság száma 17.880 fő volt. Fiume - a Magyíar-Osztrák Monarchia széthullásáig - külön testként (corpus separatum) tartozott a Magyar Koronához.  (A külön test azt jelenti, hogy nem közvetlenül határos a magyar központi területekkel.) 1910-ben a lakoság létszáma meghaladta az 50 ezret, ezen belül a magyar lakosság lészáma elérte a 13%-ot.
(Forrás: Batár Zsolt Botond: Horvátország északi és nyugati területei c. könyv.)

2018. augusztus 30., csütörtök

A bőség zavarában








10 tipp: Hogyan éljük át a hónap végét?

Elérkeztünk a hónap végéhez. Ráadásul nyakunkon az iskolakezdés, ezért sok családnak igencsak nehéz időszak az augusztus vége. 10 tipp, hogyan "éljük túl" (természetesen anyagi értelemben) az előttünk álló napokat.
1. Nézzünk szét alaposan, mi maradt a hűtőben, a kamrában, a konyhaszekrényben. Gondoljuk át, mit tudunk a megmaradt alapanyagokból, tartós élelmiszerekből főzni a hétvégén.
2. Az évnek ebben a szakaszában a legolcsóbbak a friss gyümölcsök, zöldségek, és a választék is bőséges. Próbáljunk ki új - akár húsmentes - recepteket, készítsünk egyszerű salátát, vagy főzeléket, lecsót.
3. Ha bevásárolni indulunk, készítsünk listát, és próbáljunk meg nem eltérni attól. Ezúttal érdemes a gyereket is otthon hagyni - ha lehetséges.
4. Írjunk főzési listát a következő egy hétre! Ne csak azt nézzük meg, hogy mi az, ami elfogyott otthon, hanem tervezzük meg, mit fog reggelizni, ebédelni, vacsorázni a család a következő napokban. Kalkuláljunk azzal is, hogy valószínűleg lesznek olyan maradékok, amiket másnap fel tudunk használni alapanyagként (természetesen az élelmiszer-kezelési szabályok betartása, a megfelelő hőkezelés mellett).
5. Ne féljünk megvásárolni azokat a termékeket, amelyek közelítenek a minőség-megőrzési időhöz. Ezek az élelmiszerek még akár napokig felhasználhatók, de sok esetben az eredetihez képest jóval alacsonyabb áron adják őket. A vegyi áruknál, háztartási cikkeknél a termékek akár még hetekkel, hónapokkal a minőség-megőrzési idő után is használhatók.
6. Hasonlítsuk össze a boltok árait, és ezek alapján induljunk vásárolni! Nem biztos, hogy a legközelebbi hiper- vagy szupermarket a legolcsóbb megoldás, könnyen lehet, hogy egy másik üzletben sokkal kedvezőbb árakat találunk. Érdemes pár percet szánni arra, hogy az üzletláncok honlapjain megnézzük a kínálatot, az akciókat, átgondolni, hol járnánk jobban. A katalógusok online böngészése azért is megéri, mert így egy kattintással kiderül egy-egy akciós termékről, hogy máshol mennyibe kerül, azaz, hogy valóban megéri-e az árát.
7. Jövő hétre ne rendeljünk ebédet munkahelyünkre. Vigyünk otthonról, például egy reggel összerakott salátát.
8. Most érdemes visszaváltani a nyaralásból megmaradt eurót. A forint még mindig elég gyenge, így akár 298-300 forintot is kaphatunk egy euróért. Érdemes szétnézni a szekrényben, vagy a táska mélyén, talán maradt még némi valutánk.
9. Eljött az ideje, hogy visszaváltsuk az üres üvegeket: ne feledjük, hogy már az alumínium dobozokat, flakonokat is visszaválthatjuk.
10. Nézzük meg, nem maradt-e valamilyen vásárlási utalványunk, kuponunk, esetleg melegétel-utalványunk. Kutassuk át a szekrény mélyét, nézzünk be a kanapé háta mögé, hátha beesett oda is egy kis pénz. Ellenőrizzük bankszámlánkat, hiszen könnyen lehet, hogy elfeledkeztünk arról, hogy maradt még rajta néhány ezer forint. (Forrás: Richpoi Hírek)

Rasid nagyvezír a magyarok barátja - 1849. augusztus 30.

1849. augusztus 30-án Isztambulban Musztafa Rasid pasa nagyvezír (miniszterelnök és fővezér egy személyben) meggyőzte kormányát, hogy az Oszmán Birodalom utasítsa el a Habsburgok követelését, és ne szolgáltassa ki a magyar szabadságharc menekültjeit. Törökország ezáltal fontos kiindulópontjává és bázisává vált a 48/49-es magyar emigrációnak.
Rasid pasára egyébként nemcsak mint úriemberre, hanem mint kiváló államférfira is emlékezik a történelem, az Abdul Medzsid szultán által meghirdetett, ún. Tanzimat-i Hajrije ("üdvös újjárendezés") reformfolyamat kezdeményezője volt.

Észak-Erdély felszabadult ---------- 1940. augusztus 30.

A második bécsi döntés

1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palota aranytermében Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter ünnepélyesen kihirdette a második bécsi döntést. Ennek értelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békediktátum által 1920-ban Romániához csatolt 103 093 km²-nyi terület mintegy 2/5-e, 43 104 km², az ún. Észak-Erdély.
A kb. 60 ezer km²-nyi Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt. Dél-Erdélyben, román fennhatóság alatt hozzávetőleg félmillió magyar maradt.
A döntés előzménye, hogy az I. világháborút lezáró igazságtalan békediktátumok után Magyarországnak, a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései Romániával szemben. Magyarország Erdélyt, a Szovjetunió Besszarábiát, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát, az ún. Cadrilatert kívánta visszakapni.
A Szovjetunió felajánlotta Magyarországnak a közös fellépést, de az nem fogadta el. 1940. június 26-án a Szovjetunió azonban ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, két nap múlva pedig a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét. Ennek hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült Erdély teljes vagy részleges visszaszerzése érdekében.
Az Európa nagy részét uraló Német Birodalom Magyarországot önmérsékletre intette, Romániát pedig a határrevíziót érintő tárgyalásokra szólította fel. 1940. augusztus 16-24. között Szörényváron (ma: Turnu Severin) magyar-román megbeszélésekre került sor. A Hory András által vezetett magyar küldöttség Erdély területi megosztására tett javaslatot, mire Valeriu Pop román küldöttségvezető leszögezte: a lakosságcsere elvéből kell kiindulni.
A továbbiakban egyik fél sem engedett álláspontjából − Budapest a területi, Bukarest az etnikai elvből −, így a „tárgyalások” kudarccal zárultak. A magyar kormány már ezt megelőzően, augusztus 22-én úgy döntött: a tárgyalások sikertelensége esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök másnap kiadta a Románia ellen augusztus 28-án indítandó hadműveletek irányelveit.
A háború megelőzése érdekében a „tengelyhatalmak” gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Németország és Olaszország hazarendelte budapesti, illetve bukaresti követeit, a magyar és a román külügyminisztert pedig 29-ére Bécsbe kérették. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.
Az új magyar-román határt Adolf Hitler német birodalmi kancellár személyes döntése nyomán, augusztus 27-én húzták meg Berchtesgadenben, egy szűk körű, bizalmas tanácskozáson. Nyomvonala Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz visszacsatolta Nagyváradot és Kolozsvárt.
Kelet felé ezután egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátok gerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát. A térképen kék ceruzával meghúzott vonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során komoly gondokat okozott a határőrizeti szerveknek.
          Hitler döntésének hátterében német nagyhatalmi érdekek álltak: a stratégiai fontosságú ploieşti-i román olajmezők, illetve a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme. A Führer olyan megoldást keresett, amely „pacifikálja” a térséget a további szovjet terjeszkedés megakadályozása és a tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Bizonyos mértékig kielégítette a magyar igényeket, de Romániát sem gyengítette le túlságosan, hiszen szövetségesként számolt vele. Később pedig bőven kárpótolta, hiszen visszajuttatta a Szovjetunió nyugati részének elfoglalása után Besszarábiát és Észak-Bukovinát, sőt jelentős szín tiszta orosz és ukrán lakosságú területeket is hozzácsatolt Ogyessza városával együtt. (A Krím-félszigetet azonban nem kapták meg a románok minden erőfeszítésük ellenére sem!)
Az időközben Bécsbe érkezett román és magyar küldöttség tagjai a döntésről csak augusztus 30-án, annak ünnepélyes kihirdetésekor szereztek tudomást. Mihail Manoilescu román külügyminisztert sokkolta a bejelentés. Rápillantva a térképre, elszörnyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette eszméletét és összeesett. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követően tért magához.
Az aláírási szertartás végeztével Ribbentrop személyi orvosa vette kezelésbe. Injekciókat adott neki, és igen alacsony vérnyomást állapított meg. Naplójában Ciano így írta le az esetet: „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.”
Hory András így emlékezett vissza a kihirdetés pillanataira: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután 15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky [István magyar külügyminiszter] személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel már szaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezt a pillanatot sohasem felejtem el.”
A korabeli magyar közvélemény a döntést az igazságtalan trianoni békediktátum részbeni orvoslásaként fogta fel, és sikerként értékelte. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták a döntést.
Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A bevonuló honvédséget a magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette.
Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés viszonylag rövid életű volt. Mivel a Vörös Hadsereg behatolt Romániába, közeledett Bukarest felé, 1944. augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak és átpártolt a szövetségesek oldalára. Ez külpolitikailag kedvezőbb helyzetbe hozta Romániát Magyarországnál, és komoly szerepet játszott abban, hogy a győztes nagyhatalmak Erdély kérdésében alapvetően Románia javára döntöttek.
Az új határ nyomvonala azonban még nem dőlt el végérvényesen. A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta, mivel Besszarábiára és Észak-Bukovinára ismételten igényt tartott, és természetesen visszavette a németek által nagyvonalúan Romániának adott ősi ukrán és orosz területeket is. De az Egyesült Államok, amelyik a trianoni diktátumot sem írta alá igazságtalansága miatt, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságosabb határ meghúzására törekedett. A II. világháború egy részét lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva álláspontja érvényesült, és az 1947. február 10-én aláírt újabb diktátum a magyar-román határ viszonylatában a trianoni határok helyreállításáról rendelkezett. (Megjegyzem: Németország és Japán a mai napig sem írta alá a II. világháborút lezáró békét!)
(Részleteket vettem át a transindex.ro anyagából is.)

2018. augusztus 29., szerda

Humor a török hódoltság idejéről


Móricka 2012/470.

Gondolatok a mohácsi csata napján - 1526. augusztus 29.

Török világ Magyarországon


          Minden történésznek, történelmet kedvelő embernek van egy vagy két kedvenc kora, ami lényegesen közelebb áll hozzá, mint a többi. Nekem ilyen a középkori török világ, ami nagyon hosszúra nyúlt, még történelmi mércével számítva is. Ezt a korszakot már az Anjouktól számítom, hiszen I. (Nagy) Lajos – akinek idejében a Magyar Korona részét alkotta a mai Bulgária is – nagyranőtt országa védelmében 1366-ban megütközött az oszmán-török csapatokkal. És a hódoltság a történelmi Magyarország területén a passzarovici (pozseraváci) békével fejeződött be 1718. július 21-én.
         Miért tetszik ez az időszak? Többek között azért, mert ez az igazán férfias, a szerencse forgandóságában gazdag korszak kiváló emberek sokaságát teremtette meg. És ami a legjobban vonzó számomra, az a nagyon érdekes, sokszínű kavalkád, ami sem előtte, sem utána nem létezett Magyarország területén. Európa nyugati részének spanyoljaitól, Ázsia keleti területének tatárjaiig a közbülső területeken élő számos és számtalan nép nem is kis létszámú képviselője fordult meg ebben az időszakban a Magyar Korona területén. Vannak, akikre szívesen emlékszünk, a többség azonban csak szenvedést, pusztítást hozott elődeinkre. De a megszámlálhatatlanul sokféle szokást, életmódot, vallási irányzatot, öltözködést, táplálkozást, fegyverformát, művészetet nem lehet tagadni. Ez tette olyan színessé, változatossá ezt a korszakot. Persze az akkor élt embernek ez nem volt ilyen szívderítő, mert az állandó rettegés mindentől, mindenkitől – még a saját oldalon állóktól is – a pokollal ért fel. De az utókor ezt már nem érzékeli. Nekünk már csak a várostromok, a nagy csaták, a vakmerő portyák romantikája, a háremek fülledtsége, a vallások, a gondolkodás eltérősége, a nemes és nemtelen cselekedetek elemzése, a törökországi és a balkáni magyar emlékek ápolása jut.
Kapisztrán János szobra a Budai Várban
          De nem szabad elfelejtenünk, hogy az oszmán-török hódítók tették tönkre a Magyar Királyságot. A magyarság – a szinte mindenki ellen folytatott több évszázados heroikus küzdelemben – elfogyott, kipusztult. A Mátyás idejében még színmagyar területekre más népek költöztek spontán módon, vagy telepítés révén. És hiába mondták rólunk évszázadokon keresztül a középkori Európában, hogy „a kereszténység bástyája, a világ keresztényeinek védőfala és őrtornya”, és elődeink oroszlánrészt vállaltak abban, hogy nem teljesedett be II. Mohamed szultán vágya, hogy lova leendő istálója a római Szent Péter-székesegyház legyen, az önfeláldozást az I. világháború után az Antant a „győztes jogán” az ezeréves Magyar Királyság szétdarabolásával hálálta meg. Bár a történészek nem szeretik a „ha úgy lett volna” kezdetű mondatokat, azért kicsit elmélkedhetünk ezen. Ha e hősi múlt helyett szépen, csendesen teltek volna a hétköznapok a Magyar Királyságban, és utazóink, katonáink, hadvezéreink a gyarmatokon kamatoztatták volna született tehetségüket, akkor a mai idegenvezetők nem tudnának órákon át mesélni az izgalmasabbnál izgalmasabb történésekről, az emberek nagyszerűségéről, gyarlóságáról, az útikönyvek lényegesen kevesebb várat, erődtemplomot tudnának felsorolni, és a meglévőket is szárazabban tudnák bemutatni. De így a várak helyett várromok maradtak, a patinás, román stílusú templomok helyett sok helyen barokkok pompáznak, a régi udvarházak eltűntek stb. Ma a várakról, templomokról, lakóházakról, dűlőutakról, barlangokról, lápokról, de még kőbuckákról is órákon át lehet mesélni, oldalakon át írni az északnyugati Trencséntől (ma: Szlovákia) a délkeleti Brassóig (ma: Románia), az északkeleti Munkácstól (ma: Ukrajna) a délnyugati Fiuméig (ma: Horvátország), az északközép Nedectől (ma: Lengyelország) a délközép Szabácsig (ma: Szerbia), vagy Jajcáig (ma: Bosznia–Hercegovina). Ha nincs a „hódoltság”, akkor ma Magyarország egy 50 milliós középhatalom lenne, hatalmas erőforrásokkal és Spanyolország, Olaszország tekintélyével rendelkezne. Ez talán a legfontosabb része a „törökkor”-nak!