2018. július 14., szombat

Visszatért a Délvidék - Ada

    Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 
          Az Országhatártúra mozgalom –­ kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 100. éves évfordulójára (2020. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.orszaghatartura.hu Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.
Ada (szerbül Ада / Ada) város és járási székhely Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben.

Nevének eredete

Neve a török ada (= sziget) főnévből származik.

Fekvése

A község Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik. A legközelebbi nagyobb városok: 15 km-re északra Zenta, 20 km-re délre Óbecse, valamint 40 km-re nyugatra Topolya.

Története

A régészeti kutatások tanúsága szerint, ez a vidék már a csiszoltkő-korszak idején lakott volt. Itt fellelhetők a rómaiak, a hunok és az avarok nyomai is, akik szláv törzseket is hoztak magukkal. A 9. század végén a Pannon síkságon megjelentek a magyarok és itt, a 1214. század folyamán egész sor magyarlakta település jött létre, így Asszonyfalva, Bánfalva, Pezer és mások. Az egykori Petrina nevű település tekinthető Ada elődjének, amelynek megalakítása 1694-re tehető, és túlnyomórészt, az Arsenije Csarnojevity mellett ideköltözött szerbek népesítették be. A későbbiek során a helység neve Ostrova lett (1702), majd 1723-ban, Temes megye térképén már Ada-Hatta alakban jelentkezett. A falvak korabeli felsorolásából arra következtethetünk, hogy Asszonyfalva a jelenlegi Ada körül fekhetett, egy 1878-ból származó feljegyzés szerint pedig a Zenta-Ada országút mellett, a Tisza felé eső részen feküdt. Az adaiak ezt a részt Pusztatemplomnak vagy Cseh-templomnak nevezték. Még 1897-ben is volt itt egy templomrom.
A 19. században bekövetkezett nagyfokú gazdasági és társadalmi fellendülés során Ada 1836-ban szabad kereskedelmi központ lett és városi címet kapott. Az első iskolát 1703-ban alapította a szerb ortodox egyház, 1760-ban a római katolikus egyház hozott létre iskolát, majd 1885-ben megalakult a mai Szerbia területén az egyik legrégibb mezőgazdasági iskola. A múlt század második felében Adán gyógyszertár és egy kis kórház is volt. Ebben az időben indult be a posta- és a távíró-szolgáltatás, 1889-ben megnyílt a vasút, 1908-ban pedig Ada villanytelepet kapott. Manapság a fejlett mezőgazdaság mellett – amely az ország legnagyobb öntözőrendszerével büszkélkedhet – a fémipar, elsősorban Ada gépipari termékei, korszerű technológiája, a nagy és korszerű termelési rendszerekkel kialakított társastermelési kapcsolatai és a magas minőségi követelményeket kielégítő munkája révén világszerte ismertté vált. Ada történelmének részét képezi az úgynevezett Nagyfa, mely Ada rétjében állt egészen 1972. július 17-ig amikor is feltehetően 780 éves korában kidőlt. Részben emberi hanyagság, részben pedig a viharok, a villámcsapások által okozott kártételek miatt pusztult el. A legenda azt tartja, hogy 1456 nyarán, a Szegedről Nándorfehérvár védelmére induló hadak élén, Kapisztrán János tábori lelkész, a törökverő Hunyadi János jobbkeze, ez alatt a fa alatt tartott tábori misét a vitézeknek. A Fekete nyár 31m magas volt átmérője pedig 3,96m volt.
2011-ben Budakalász testvértelepülés Damjanich János aradi vértanú szobrát adományozta Adának. A szobor leleplezését halasztani kellett mivel a terv erős Szerb ellenállásba ütközött. A rendőrség folyamatosan őrizte a Damjanich-emlékművet, nehogy megrongálják. Az 1848-as szabadságharc tábornoka, szerb származása ellenére a magyar oldalon harcolt, így hazájában nemzetárulóként tekintenek rá. A dombormű felavatásával ugyanis szerintük az adai városvezetés súlyos hibát követett el. A párt ezért azt kérte, hogy mellszobrát cseréljék más magyar történelmi személy arcképére. Végül kompromisszumra jutottak a helyi szerb közösséggel és a szobor fennmaradhatott.
1898-ban leplezték le az adai piactéren a város híres szülöttjének Szarvas Gábornak első mellszobrát. Nyelvész, a magyar nyelvművelés megteremtője volt. A műalkotást Jankovits Gyula szobrász készítette, de sajnos 1918 őszén eltűnt a szobor. A mai Szarvas Gábor szobrot Ada központjában találjuk, Almási Gábor szobrászművész munkája, 1972-es leleplezése óta emlékeztet Ada híres nyelvművelőjére. Minden évben október elején Adán rendezik meg a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat, melynek keretében nyelvművelő előadások hangzanak el, illetve a diákok számára nyelvi vetélkedőt szerveznek. Szarvas Gábor az adai könyvtár névadója is egyben.
1918 novemberében szerb csapatok szállták meg. 1920. július 4-étől, a trianoni békediktátum után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1941-ben visszatért Magyarország kebelébe. A II. világháború utáni párizsi békediktátummal a győztes nagyhatalmak visszakényszerítették Jugoszláviába (Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, 1967. április 7-től Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság). 2003-tól Szerbia és Montenegró államhoz tartozik, 2006-tól pedig Szerbiához.
(Legfőbb forrás: Wikipedia)

Az áfonya, az ínyenc csodaszer

Az áfonya nemcsak egy egyszerű gyümölcstermő növény, levelét és gyümölcsét a gyógyászatban is szívesen alkalmazzák. A második világháború alatt a pilóták arra lettek figyelmesek, hogy ha fekete áfonyát ettek repülés előtt, javult a sötét éjszakában a tájékozódásuk. Emiatt kezdték el orvosok vizsgálni az áfonya jótékony hatásait.
       Észak-Európából származik, Észak- és Közép-Európában honos, a savanyú talajt kedveli. Alacsony, körülbelül fél méterre növő, lombhullató félcserje.
      Általában július-augusztusra érnek meg feketés kék, enyhén savanykás bogyói, amiknek még a leve is hasonló kék színű. Az először megért bogyó nagyobbak a később érőknél. Több fajtáját is ismerjük, ezek közül kiemelkedők a vörös és a fekete áfonya. Mai napig ínyencségnek számít, pedig a kertekben is megtalálható, mégis nagyon keveset fogyasztunk belőle.
Jótékony hatásai           
     Az áfonya gyümölcssavat, A-, B-, C- és D-vitamint, cukrot és pektint tartalmaz. Kálium tartalma igen magas, de kalcium, vas, foszfor, magnézium, cink, kén, foszfor és mangán is megtalálható benne. Serkenti az immunrendszer védekező képességétAntibakteriális és keringésserkentő hatással is bír. A-vitamin tartalma révén a farkasvakság elleni gyógyszer alapanyaga. Levelének vérnyomáscsökkentő, köhögéscsillapító és vizelethajtó hatása van. 100 gramm frissen szedett áfonya 400mg antociánt tartalmaz, ami elengedhetetlen a kötőszövetek és a bőr egészségéhez és üdeségéhez, illetve szabadgyökfogó hatása miatt védi a szemet a különböző betegségektől.
Felhasználása           
     A szárított áfonya segítséget nyújt a hasmenés elmulasztásában, de oda kell figyelni, hogy a frissen szedett bogyók viszont a hasmenést segítik elő! Termése és levele teának elkészítve fogínygyulladás, epe- vagy hólyagproblémák, gyomorbajok ellen hasznos. A fekete áfonya kivonata javítja a vérkeringést, visszér és aranyér problémákra is alkalmazzák jó hatása miatt, főleg terhesség idején, amikor a nők különösen hajlamosak ezekre a betegségekre. Lassítja a szervezet öregedését, valamint segíti megőrizni az emlékezőképességet.
     A népi gyógyászatban a cukorbetegség elleni gyógyszerként tartják számon. Készíthető belőle szörp, bor, lekvár, gyógybor, de akár likőr is.
(Forrás: Szanyi Ágnes, 2012/06/15.)

Balatonfüred nevezetességeiből - Francois-Sulpice Beudant

    A Balatoni Panteont a szanatórium színházterme alatti fedett sétányon alakították ki. Azoknak a kiváló íróknak, költőknek, tudósoknak, kutatóknak állít emléket, akik Füredről írtak, vagy fontosat tettek a városért. Nagyon sokan vannak; közülük mutatom be Francois-Sulpice Beudan emléktábláját.
Beudant (Párizs, 1787. szeptember 5.-Párizs, 1850. december 9.) francia ásványtankutató és geológus, a párizsi egyetem tanára (1822-1839), a Francia Tudományos Akadémia tagja (1824), a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1833).
Hírnevét elsősorban ásványtani és geológiai munkái alapozták meg. 1818-ban beutazta Magyarországot és Erdélyt. Útjáról olyan alapvető munkát írt, amely több mint egy évszázadig meghatározó geológiai összefoglaló volt hazánkról. Miután visszatért Párizsba, kiadta négykötetes Voyage géologique en Hongrie pendant l'année 1818, Párizs 1822. Rövidített változata németül is megjelent két kötetben: Mineralogische und geognostische Reise durch Ungarn im Jahre 1818, Leipzig 1825. 
 

A Balatonfüreden felállított kerámia alkotója: Georgette Brivadis; avatásának időpontja: 1962. június 22.
Balaton-felvidék földtani térképe Beudant könyvében:

2018. július 13., péntek

Visszatért a Délvidék - Magyarkanizsa

     Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 
          Az Országhatártúra mozgalom –­ kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 100. éves évfordulójára (2020. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.orszaghatartura.hu Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.
Magyarkanizsa (korábban Kanizsa, szerbül Кањижа / Kanjiža) kisváros és járás Szerbiában, a Vajdaság északkeleti részén, az Észak-bánsági körzetben.

Fekvése

A szerb-magyar határtól délre, a Tisza jobb partján terül el Bácskában.

Nevének eredete

Írásos emlékek először 1093-ban említik Cnesa (ejtsd: knesa) néven. Még a következő formákban fordult elő: Kenesna, Neu Canisa, villa Canysa, Földvár, Ókanizsa, Magyarkanizsa, Stara Kanjiža. Kanizsa neve valószínűleg szláveredetű. A knez, knezsev szavakból vezethető le. Arról nincs adat, hogy elsődlegesen mire vonatkozhatott: vízfolyást, például patakot, birtokot, esetleg a knez, kenéz, vagyis az ispán székhelyét-e.

Története

Kedvező fekvésének köszönhetően, a vidéket már az őskorban is lakták. A mai városmag helyén korábban földvár állt. A népvándorlás korában, a Marostól délre, Kanizsánál volt az első rév a Tiszán. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a Tiszaparton, a mai Halász-tér környékén már a bronzkorban létezett település. Az emberi lakhely kialakulását a Tisza közelsége és az átkelőhely illetve az utak kereszteződése tette indokolttá.
A rómaiak idejében, a népvándorlás korában egy őrhely állt ezen a magaslaton, azaz erődítmény (földvár), amely a Kanizsa-patak torkolatát őrizte. Anonymus, III. Béla névtelen jegyzője, azt írta krónikájában, hogy 896-ban Zuárd, Kadocsa és Bajta vezérek Kanizsánál keltek át a Tiszán, a folyón túli területek meghódítására. A középkori okiratos források szerint Kanizsa királyi birtok volt, 1093-ban pedig a Pannonhalmi Benedek-rendi Apátsághoz került a Miroth nevű halastóval egyetemben. Ekkor a mai Budzsák városrész helyén egy másik település is létezett Szatmár néven, amely a Száva-Szentdemeteri Apátság (a mai Szávaszentdemeter, Sremska Mitrovica) birtoka volt. A tatárjárás előtt az 1240. évi összeírás a településnek 27 háznépe, vagyis kb. 135 lakosa volt. Foglalkozásukra nézve lovas jobbágyok, halászok, szekeresek. A tatárjárás, majd a törökdúlás idején A település teljesen elpusztult, helyette a korabeli források is csak Feuldvárat, azaz Földvárat említik. Azentai csata idején Marsigli osztrák térképész tábornok is bejárta a környéket, és elkészítette Földvár térképét, amelynek másolata a Halász-téri emléktáblán is látható.
1686-ban a keresztény hadak (köztük magyarok és szerbek) ezen a napon egyesült erővel kiűzték a törökök megszállókat Szeged és Zenta térségéből. A török uralom felszámolásával Kanizsa is a határőrvidék része lett. Ennek feloszlatása után 1751-ben pedig a Tiszai Korona (Kamara)-kerülethez csatolták. Ebben az időben hagyta el nagyszámú szerb lakosság, és települt át Bánátba, és Oroszországba. Helyükbe a Kamara 1753-tól magyar lakosságot telepít át az északi megyékből. Jogállását az1773. évi rendeletek a szerbek jogaival teszik egyenlővé. A település ezután Bács-Bodrog vármegye szerves részévé válik.Mezővárosi és révjogot is nyert.
Az elkövetkező másfél évszázad meghatározó volt a város fejlődésében. Hatékonnyá vált a mezőgazdaság, benépesültek a kanizsai közigazgatás alá tartozó puszták: Adorján, a mai Oromhegyes, Völgyes, Orom és Tóthfalu környéke, először szórványtanyák, majd tanyacsoportok formájában. Ekkor már vásártartás és a heti piac is megillette Mária Terézia kiváltságlevele alapján. Erőteljes fejlődésnek indult az ipar, szakmák és céhek honosodtak meg. Ezt a fejlődést a magyar forradalom és szabadságharc évei akadályozták meg. A város 1849. folyamán kétszer is leégett, elpusztult, csak 110 ház maradt. A 20. század második felében aztán minden újjáépült. Kialakultak a kerületek a Körös utca tájéka, a Központ, a Tópart, a Tiszapart, az Újváros végül a Falu, a mai I. kerület a Körösön túl.
A város 19. századi történetében a nagygazdák, gazdag vállalkozók, kereskedők, iparosok játszották a vezető szerepet. Megalakult a Gazdakör, az Úrikaszinó, az Ipartestület. Beindultak az olvasókörök, szakszervezeti körök. Megépült a Vigadó, kialakult az Erzsébet liget, más néven Népkert. Gőzmalmok létesültek az "Első gőz- tégla- és cserépgyár" (Grünfeld Herman alapította 1903-ban) a fűrésztelep, és ily módon álláshoz jutott a mezőgazdasági munkaerőfelesleg. Már ekkor hírnevet szerzett a kanizsai építőipar. A kőművesek, az ácsok, a kubikosok Közép-Európában dolgoztak. A 20. század első évtizedeiben még nagyobb fejlődést hoztak. 1908-ban rendezett tanácsú várossá lesz. 1912-ben megépült az új városháza,
 a gyógyfürdő. Az új Szent Pál-templom a 17. században épült, a nagytemplom is ekkor bővült. Az 1700-as években emelt ortodox templom is akkor kapta mai formáját.
Az első világháború utáni trianoni békediktátummal (1920. június 4.) került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. A néhai városi közlegelő területére a kormány délszláv lakosságot telepített, így alakult ki Velebit és a későbbi Vojvoda Zimonjić, de más településkezdemények is kialakulóban voltak. Nagy, dinamikus változásokat hozott a II. világháború, hiszen a település visszatért Magyarországhoz, de a város gazdasági, népességi szerkezete lényegében változatlan maradt egészen az 1960-as évekig.

Etnikai összetétel

Nemzetiség
Szám
%
8825
86,51
865
8,48
99
0,97
86
0,84
41
0,40
32
0,31
12
0,11
7
0,06
4
0,03
3
0,02
3
0,02
3
0,02
2
0,01
2
0,01
2
0,01
2
0,01
1
0,00

Nevezetes emberek

Itt születtek

·                    1787. február 13-án Beszédes József (1787-1852) vízépítő mérnök, az MTA levelező tagja
·                    1898. június 27-én Harsányi Tibor zeneszerző, a Párizsi iskola (École de Paris) tagja
·                    1934. Dan Reisinger Izraelben élő grafikus, képzőművész, tervező.
·                    1940. július 5-én Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő
·                    1958. május 21-én Bicskei Zoltán filmrendező, grafikus.

Elszármazott személyiségek

·                    Árok Ferenc sportújságíró, az ausztrál labdarúgó-válogatott volt edzője
·                    Miloš Dimitrijević (1824-1896), a Matica Srpska egykori elnöke
·                    Dobó Tihamér neves festő volt
·                    Kanizsai (Csuka) Ferenc író
·                    Koncz István költő
·                    Koncz István színművész, rendező
·                    Csikós Tibor festő- és grafikusművész, rajztanár.
·                    Nagy József mozgásművész, Orléansban a Jel Színházat vezette (visszatelepült Magyarkanizsára)
·                    Szeles Mónika teniszcsillag anyai ágon származik innen
·                    Lékó Péter sakkvilágbajnok-jelölt, apja tóthfalusi születésű
·                    Tobijaš Ninčić írói nevén Ozoray Árpád
·                    Baráth Ferenc grafikus

Testvérvárosai

·                      Budaörs, Magyarország
·                      Ferencváros (Budapest IX. kerülete), Magyarország
·                      Kiskunhalas, Magyarország
·                      Nagykanizsa, Magyarország
·                      Királyhelmec, Felvidék, Szlovákia

·                      Röszke, Magyarország

(Elsődleges forrás: Wikipedia)