2018. június 12., kedd

Margit-sziget (5/4.) Zárt területből közpark

A 2013-as árvíz közeledtével lezárták a jobb oldalon látható Margit-szigetet. Egy darabig senki nem léphetett be a területére, sőt ideiglenesen mindenkit ki is telepítettek.
Az 1848-49-es szabadságharc leverése után az Udvar - a teljes alávetettség érdekében - a nádori méltóságot megszűntette, József Károly főherceg, József nádor unokája pedig fokozatosan megnyitotta a szigetet a nagyközönség számára. Az 1870-es évektől kezdődően pedig belépti díj fejében már bárki látogathatta, s ekkorra tehető a sziget már említett szabályozásának kezdete is. (A Tanácsköztársaság 130 napja alatt nem szedtek belépődíjat.)
1876-ban elkészült Budapest második állandó hídja, a Margit híd, amely azonban egyelőre még nem érintette a szigetet, mivel a szigeti lejáró csupán 1901-ben készült el (addig csak csónakkal volt megközelíthető). Például: a szigetre egyik leghíresebb vendége, a kései korszakának számos remekművét a sziget nyugodt fái között megalkotó Arany János is lélekvesztővel juthatott át. Richard Wagner, a már akkor is világhírű zeneszerző pedig egy alkalommal majdnem a Dunába fulladt, amikor vihar támadt a csónak kikötésekor. De dolgozott, és hosszú ideig élt itt Ady Endre, Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Szép Ernő stb. Emléküket a sétautak mellett elhelyezett mellszobrok örökítik meg.
A 19. század második felében folytatódott a sziget kiépülése. Ahogy a Habsburgok egy magántársaságnak adták bérbe a szigetet, sorra nyíltak az éttermek, szállodák, például az 1872-ben Ybl Miklós tervezte Margitszigeti Nagyszálló, és mulatók, például a Casino 1860–70 között Ybl Miklós tervei alapján. 1871-ben még a lóvasút is megkezdte működését, és önmagát messze túlélve egészen 1928-ig szállította az utasokat. A sziget északi részén ekkor kezdték föltárni az artézi kutakat. (Folytatom)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése