2018. június 28., csütörtök

A szarajevói merénylet - 1914. jún. 28.

          Ferenc Ferdinánd főherceg és hitvese Chotek Zsófia, Chotkova és Wognin grófnője (németül: Sophie Maria Josephine Albina Chotek Gräfin von Chotkowa und Wognin) egy boszniai fürdőhelyen tartózkodott, és június 28-án részt kívánt venni egy Szarajevó környéki hadgyakorlaton. Ezt Ferenc József császár-király rendelte el számára egy évvel korábban.. Szerencsétlen egybeesés, hogy a trónörökösi látogatásra éppen Szent Vitus napjára, a szerbek számára katasztrofális első – 1389-ben vívott – rigómezei csata évfordulójára esett. A csatát és országuk függetlenségét ugyan elvesztették a szerbek, de a hagyomány szerint egy szerb nemes az ellenség táborába lopakodva ezen a napon ölte meg I. Murád szultánt. A tettet a szerb propaganda példaképnek állított az emberek elé.
          A tervek szerint a hadgyakorlatok után a főherceg és felesége Szarajevóban az új állami múzeumot avatta volna fel. A trónörököst megpróbálták lebeszélni az utazásról, mivel már eddig is több alkalommal merénylet célpontja volt. Ennek ellenére elment, hogy a Habsburg-ház iránti tiszteletet helyreállítása a bosnyákok között. A szerb nacionalista körök is terveztek már korábban is merényletet a főherceg ellen. Az alkalmat azonban most találták ideálisnak, mert a trónörökös Szarajevóba látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. 
          A szarajevói út nem indult szerencsésen, a vasúti szerelvényben több hiba is adódott, végül a boszniai fővárosba való megérkezéskor egy bomba is robbant a pályaudvaron, és tizenegy fő megsérült. Ezután a trónörökös és hitvese a közelben található ilidžai szállásukra távoztak. Június 27-én, az esti órákban, a főhercegi pár vacsorán vett részt, amelyen megjelent a helyi előkelőség negyven tagja is. Az ezt követő szűk körű tanácskozás témája a trónörökös további programja volt. A főudvarmester a kedvezőtlen, feszült politikai légkörre való tekintettel a szarajevói látogatás lemondása mellett foglalt állást, míg a főherceg szárnysegédje azzal érvelt, hogy ez politikai megfutamodásnak tűnne, és sértést jelentene Oskar Potiorek táborszernagy számára is, így végül folytatták a programot, a terveknek megfelelően.
          Június 28-án reggel 9 órakor a főhercegi pár a hotelben alkalmilag létrehozott házi kápolnában megtartott reggeli misét követően vonattal Szarajevóba utazott.
          Az állomáson Potiorek fogadta őket, díszőrség kíséretében. Ezt követően rövid, pár perces látogatást tettek a helyi kaszárnyában, majd gépkocsiba ülve a városháza felé vették az irányt. Automobiljuk a kíséretükre kirendelt oszlopban haladt. Mivel a menet élén haladó gépjárműben négy rendőrtiszt tartózkodott, abban valódi nyomozóknak nem jutott hely. A másodikban a polgármester és a rendőrfőnök utazott. A harmadikban pedig, amely egy – Gräf & Stift sportkocsi volt – Ferenc Ferdinánd és hitvese ült egymás mellett, velük szemben Potiorek táborszernagy, a cseh sofőr mellett pedig Franz von Harrach cseh gróf foglalt helyet. A negyedik, ötödik és hatodik gépjárműben a trónörökös kísérete tartózkodott. A program szerint 10 órakor elindultak a városháza felé. Az út egy kisebb folyó, a Miljacka mentén haladt, házak csak a folyó egyik oldalán álltak. Itt egy kisebb, éljenző csoport gyűlt össze, ekkor azonban a közeli vaskereskedés épületén elhelyezett sárga-fekete Habsburg-zászló a nézőközönségre zuhant.
          A későbbi merényletben résztvevők 1914. június 28-án 8 óra 15-kor találkoztak egy kávéházban, majd 9 órakor egy 500 méteres útszakaszon kettesével leálltak az utca folyó felőli oldalán, a konvojt várva. Tervüket nagyban segítette, hogy a trónörökös látogatása ellenére biztonsági intézkedésekre, katonai sorfal által történő biztosításra nem került sor. Úgy tűnt, hogy a merénylet mégis elmarad. A gépkocsik feltűnésekor a Mostar Café kertjével szemben álló Mehmedbačić passzív maradt, mivel megzavarta egy csendőr jelenléte, és a cél eltalálásában sem volt biztos. Más verzió szerint viszont ekkor már eldugta a bombáját egy bokorba és Montenegró irányába menekült. Čabrilović a főherceg és a hitvese iránti sajnálatból nem volt képes elkövetni a merényletet. Popovićot rövidlátása és ijedtsége akadályozta meg. Princip elszalasztotta a legkedvezőbb alkalmat, Grabež pedig a főherceg hitvesére és a tömegre való tekintettel nem használta fel a rendelkezésére álló bombát.
          10 óra 10 perckor Nedeljko Čabrinović megkérdezte a közelben tartózkodó rendőrtől, hogy melyik a trónörököst szállító gépkocsi. A választ követően egy kibiztosított Kragujevac-kézigránátot hajított az említett jármű felé. A sofőr ekkor (állítólag) gázt adott, és így a kézigránát a hátrahajtott tetővászonra esett, majd arról lepattanva az oszlop negyedik gépkocsija alatt robbant fel, ahol 30 cm széles, 170 mm mély kráter keletkezett. Néhány repesz eltalálta a trónörököst szállító járművet is, de komolyabb sérülés nem történt, a benne utazó személyek pedig sértetlenek maradtak. Čabrinović a folyóba ugorva próbált menekülni, azonban elfogták. A méreg, amivel végezni akart magával, csak meghánytatta. A robbanás következtében a negyedik autó utasai, valamint a nézőseregből is néhányan megsebesültek, maga az autó pedig használhatatlanná vált. Ferenc Ferdinánd járműve megállt, a történtekről információt akartak szerezi. Ezután a városháza felé vették az irányt, ahol az első két gépkocsi utasai, köztük a polgármester – mit sem sejtve – várták őket.
          A polgármester ekkor elkezdte az üdvözlő beszédét, azonban Ferenc Ferdinánd dühösen félbeszakította: – Polgármester Úr! Idejövünk az Ön városába látogatóba, s az embert bombával dobják meg! Ez megdöbbentő!
          Az ezt követő kínos csendet a trónörökös törte meg, amikor ezt mondta a polgármesternek: „most lehet beszélni”. A Habsburg-házat dicsőítő beszédet a főherceg válasza követte, majd egy előre betanult szerb mondattal üdvözölte a helyi lakosokat. Ezt követően Zsófia a muszlim hölgyek iránt tanúsított figyelmet, a trónörökös pedig a tanácsosokkal folytatott eszmecserét. Ferenc Ferdinánd ideges viccelődésbe kezdett a merényletet illetően és megkérdezte Potiorek kormányzótól, hogy lesznek-e még bombák? Ezt követően a főherceg és a tisztviselők megvitatták a további programot. Rumerskirch báró azt javasolta, hogy maradjanak még a városházán, Potiorek viszont a program folytatása mellett érvelt: „Gondolod, hogy Szarajevó tele van merénylőkkel?” Ferenc Ferdinánd ezt követően úgy döntött, hogy meglátogatja a merényletben megsebesült szárnysegédjét a katonai kórházban. Előtte azonban táviratban értesítette Ferenc Józsefet a merényletről. A trónörökös 10 óra 45 perckor indult tovább a harmadik autóban. A gépjármű tulajdonosa, Harrach gróf az esetleges veszélyre való tekintettel a bal oldali lépcsőn állva fedezte Ferenc Ferdinándot.
            A merényletre való hivatkozással az útvonalat megváltoztatták. Az első két gépkocsi azonban az időközben kiürített szélesebb folyóparti út helyett az eredeti tervet követve behajtott a szűk Ferenc József utcába. A szarajevói rendőrfőnök, Edmund Gerde a zűrzavarban elfelejtette értesíteni a sofőröket az új útvonalról. Ferenc Ferdinánd sofőrje, Leopold Lojka is őket követte, ekkor azonban Potiorek dühösen rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte az autót. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott tőlük (1,5 méterre a folyóparttól), Moritz Schiller delikáteszboltja előtt, előrántotta és elsütötte a fegyverét. Az első lövés a trónörökös nyaki főütőerét érte, míg a második Zsófia hercegné hastájékán hatolt a testébe, aki (egyes források szerint) ennek következtében azonnal életét vesztette.
          A főhercegi pár mozdulatlan maradt. A gépkocsi megindulásakor Zsófia a férje, Ferenc Ferdinánd ölébe esett. A főherceg szájából ekkor vér buggyant ki. Harrachnak az állapotát illető kérdésére ezt ismételgette: „Semmiség!” („Es ist nichts!”). Ezek voltak az utolsó szavai. A kormányzói palotába szállították, ahol körülbelül 10 percen belül elvérzett. Egyéb forrásokat egybevetve azonban nem dönthető el egyértelműen, hogy melyikőjük vesztette életét először. Princip a tárgyalásán azt nyilatkozta, hogy Potioreket és nem Zsófiát akarta megölni.
          Principet a rendőrök és a gépkocsikból a segítségükre siető tisztek azonnal letartóztatták. A kabátjából kieső bombát először nem fedezték fel és az egyik gépjármű át is hajtott rajta. A többi tettest is hamarosan elfogták. Principet, Ilić-et és Čabrinović-ot a szarajevói Phillipović-kaszárnyában található katonai börtönbe vitték. Az előzetes vizsgálat 1914. szeptember 19-én fejeződött be, és 25 fő ellen emeltek vádat. Principet kivéve mindenki bűnösnek vallotta magát.
          A merénylők pere 1914. október 12. és 23. között zajlott a szarajevói katonai bíróságon, az ítélethirdetésre október 28-án került sor. A bíró Luigi von Curinaldi volt. Princip kijelentette, hogy tettét a szerbek elnyomása motiválta. A felnőtt vádlottak úgy nyilatkoztak, hogy hajlandóak voltak részt venni az összeesküvésben. Veljko Čubrilović kijelentette a bírónak: „Princip rám nézett, és határozottan azt mondta: Ha tudni akarod, merényletet fogunk végrehajtani a trónörökös ellen, amit titokban kell tartani. Ha elárulod, a családod és te el fogtok pusztulni”. A kihallgatáson részletesen elmagyarázta, hogy miért érezte magát kényszerítve, hogy Princippel és Grabež-zsal együttműködjön. Čubrilović attól félt, hogy a Princip mögött álló forradalmi szervezet képes lesz a merényletekre, és hogy elpusztul a háza, valamint meggyilkolják a családját. Arra a kérdésre, hogy nem félt-e a törvény által kiszabható büntetéstől, a következőt felelte: „Én jobban féltem a terrortól, mint a törvénytől”.
          Annak érdekében, hogy cáfolják a vádat, a 20 év alatti belgrádi merénylők magukat hibáztatták és az előzetes tanúvallomástól eltérően vallottak a tárgyaláson. Princip azt vallotta, hogy ő jugoszláv nacionalista, és hisz abban, hogy az összes délszláv nemzet egyesülni fog valamilyen formában, Ausztriától függetlenül. Ezután megkérdezték tőle, hogy milyen formában kívánja ezt véghezvinni, úgy nyilatkozott: a terror révén. Čabrinović azt vallotta, hogy a politikai nézetei miatt akarta meggyilkolni a trónörököst. A bíróság nem hitt neki, mert Szerbiát feddhetetlennek írta le. A bíróság szerint a Narodna Odbrana és a Szerb Királyság katonai körei is támogatták a merénylőket.
          A bíróság az alábbi ítéleteket hozta: (az osztrák–magyar törvények szerint a 20 év alattiakat csak 20 év börtönbüntetésre ítélhették): kötél általi halál: 3, életfogytiglan: 1, 20 év: 3, 16 év: 1, 13 év: 1 10 év: 2, 7 év: 1, 3 év: 2. Kötél általi halál, majd a pénzügyminiszter javaslatára 20 évre mérsékelték: 1, kötél általi halál, majd a pénzügyminiszter javaslatára életfogytiglanira mérsékelték: 1.
          A szarajevói per után, december 2-án a bűnösöket a theresienstadti (ma: Terezin – Csehországban van) börtönbe szállították. Az itteni cellák fűtetlenek, nyirkosak voltak, és az elítélteket rosszul táplálták. Ennek köszönhetően Čabrinović 1916. január 21-én, Grabež ugyanezen év október 26-án, Princip pedig 1918. április 28-án hunyt el tuberkulózisban. A világháború után, 1920. június 9-én az összeesküvők holttesteit a szarajevói Koševo temetőben újratemették. (Az összeállításban felhasználtam a Wikipedia anyagait is.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése