2018. június 24., vasárnap

A spanyol Kék Hadosztály a keleti fronton. És Budán?

       Újabb csemegével kedveskedem a történelmet kedvelő látogatóknak.
            1941. június 24-án, két nappal az után, hogy a III. Német Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, Francisco Franco spanyol államfő, diktátor egy „bolsevizmus ellen harcoló” önkéntes egység felállításáról tett bejelentést. Minthogy Spanyolország nem volt hadviselő fél a háborúban, csak önkéntes csapatokat küldhetett a Keleti Frontra. A 45 242 főre felduzzasztott „División Espańola de Voluntarios”-t – Önkéntesek Spanyol Hadosztálya – a spanyol pártpropaganda (FET y JONS) nevezte el Kék Hadosztálynak a spanyol fasiszták, a falangisták kék ingére utalva.
            1941 augusztusában képezték ki a hadosztályt Németországban. Valóban a legalkalmasabb emberanyagból válogatták ki az állományt a nagyszámú jelentkező közül. A División Azul a német 16. hadsereg „250. hadosztály”-a lett, miután feleskették őket Adolf Hitlerre (és nem Francóra!!!), majd a keleti frontra került. Itt teljesen német szabvány szerinti felszerelést kaptak — a kék ing kivételével. Egyéb megkülönböztetésként a vállukon arany-vörös színű „España” feliratot is hordtak. A kék szín Szűz Mária égi köntösének a színe, ily módon a Kék Hadosztály nemcsak katonai jelleget viselt magán, hanem részben katolikus célokat, a Mária-kultusz reprezentálását is zászlajára tűzte.
            Októberben vetették be őket először Leningrádnál, ahol áttörték a Volkor-folyó partján húzódó szovjet állásokat. 1942 januárjában az 50 fokos hidegben Vzad környékén bevetett 205 emberből meghalt vagy megsebesült 173, fogságba egy sem esett. Az 1943 évi leningrádi téli szovjet offenzíva idején a 36. német gyaloghadosztállyal karöltve küzdöttek, az 500 emberből csak 23 maradt életben. 1943 februárjában a Kék hadosztály 2500 embert vesztett. Fölszerelésben nem tették a legelitebb hadosztály benyomását, de – a korabeli propaganda szerint – harci szellemben a legkiválóbb alakulatok egyike volt. Teljesítményük elismeréseképpen parancsnokuk – Esparza ezredes – elnyerte az első osztályú vaskeresztet is.
          1943 októberében a Szövetségesek nyomására és háborúval való fenyegetésére Franco kénytelen volt a Kék Hadosztályt hazahívni. E csapatok harci értékére világít rá az is, hogy a Szövetségesek így akartak könnyíteni a szovjet arcvonalon.
            De még november folyamán létrejött a Kék Légió, a hadosztálynak hazatérni nem akaró harcosaiból, mintegy 1500 emberből. Ezt Franco — ismételt külföldi nyomásra — 1944 márciusában föloszlatta. Végül a Kék hadosztálynak még élő önkénteseit beosztották a németek a francia Charlemagne SS hadosztály kötelékébe – akik ott haltak meg az utolsó szálig Berlinben, a Kancellária védelmében 1945 áprilisában. 
          Mindössze egyetlen helyen olvastam, hogy kisebb csoportjuk Budán is harcolt. Érdekes lenne ezt pontosan kideríteni, hogy igaz-e!
          Idővel Spanyolország demokratikus országgá vált, sőt a NATO tagja is lett, a hadosztály története akkoriban feledésbe merült. Számos magas rangú katonai vezető azonban még a hatvanas-hetvenes években is a spanyol hadseregben szolgált. Mostanában azonban újra kezdik kutatni a történetét.
Francisco Franco nyughelyét az Elesettek völgyében egy hegyoldalban található, sziklába vájt bazilika oltára mögött fényképeztem 2017. június 1-én.
Lenti képen: középen, 6 kilométerre látható egy kis csúcs, az a kereszt, előtte egy kis fehét vizszintes "vonal", az a bazilika bejárata


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése