2017. június 17., szombat

Aktuális még mindig?

2016. június 17-én tettem fel ezeket az interneten talált anyagokat. Eltelt egy év, változott-e Brüsszelben valami?

















Okos gondolatok
















Vörösboros marharagu burgonyával

Hozzávalók
- 80 dkg marhacomb
- 70 dkg tisztított burgonya
- 15 dkg füstölt tarja
- 1 nagyobb fej vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 dl száraz vörösbor
- 1 csokor petrezselyem
- fél dl olaj
- só, őrölt bors
Elkészítés
A bográcsban felforrósított olajban kicsit pirítsuk meg az apró kockákra darabolt tarját, majd az aprított hagymát is. Adjuk hozzá az egyforma kockákra vágott húst, és süssük fehéredésig. Ízesítsük sóval, borssal, zúzott fokhagymával, majd öntsük fel annyi vízzel, hogy félig ellepje. Fedővel letakarva addig pároljuk, míg háromnegyedig megpuhul a hús, közben ha kell, öntsünk hozzá kevés vizet. Szórjuk bele a nagyobb kockákra vágott burgonyát, öntsük rá a bort, és annyi vizet, hogy ne lepje el teljesen. Fedő nélkül, lassú főzéssel, a bográcsot néha megforgatva, főzzük készre. Sózzuk, borsozzuk meg, és mielőtt levesszük a tűzről, szórjuk rá az aprított petrezselymet. Forrón tálaljuk. (109.HU)

2017. június 16., péntek

Aktuálisak ezek még?

Van aki egyetért, van aki nem. De gondolkodni szabad az interneten kóborló aktualitást tartalmazó képekből.















Zöldséges rizskorona

Hozzávalók
50 dkg hosszú szemű rizs
25 dkg darált sertéshús
1 fej vöröshagyma
3 dkg vaj
7 dl száraz fehérbor
1 nagy doboz (40 dkg) hámozott paradicsom (konzerv)
1-1 piros, sárga és zöld színű paprika
30 dkg zöldborsó (mirelit)
2 cukkini
só, őrölt bors
3-3 evőkanál olaj és zsemlemorzsa
10 dkg reszelt parmezán sajt 
 
Elkészítés
Az apróra vágott hagymát a vajban megpároljuk. Hozzáadjuk a húst, és néhány percig pirítjuk. Végül a borral felöntjük, és addig főzzük, míg minden folyadék elfogy. Beletesszük a paradicsomot és a csíkokra vágott paprikákat. Sóval, borssal ízesítjük, és lefedve 30 percig főzzük. A rizst sós vízben megfőzzük, és külön a zöldborsót is puhára pároljuk. A cukkiniket felkarikázzuk, és az olajban megsütjük. Amikor a paradicsomos szósz megfőtt, a paprikákat kivesszük, és félretesszük. A szószt a rizshez keverjük, majd lecsöpögtetjük. Lyukas közepű kerek formát kivajazunk, és 3 evőkanál reszelt parmezánnal elkevert zsemlemorzsával megszórjuk. A rizses masszát, a húst és a zöldségeket váltakozva belesimítjuk, a tetejére rizs kerüljön! A maradék parmezánnal megszórjuk, és meleg sütőben átsütjük. Amikor kész, tálra borítjuk, és paprikacsíkokkal díszítjük.
(Forrás: 109.HU)

Boccaccio születésnapjára - 1313. június 16. Fő műve: a Dekameron


Fő műve a Dekameron (jelentése: “tíz nap”; 1348-1353), száz novellát tartalmazó gyűjtemény. Az olasz “novella” szó “újdonságot” jelent, érdekes hírt, különös történetet. Boccaccio műfaja a természetesség, a valóság közvetlen visszaadásának látszatát kelti (mindig valóságos hallgatóságnak mesél valaki), s gondosan előkészíti a fordulópontot.
Az elbeszélések sorozatát külön novella vezeti be és zárja le, s ez keretbe foglalja az egész művet. Az egyes novellák között rövidebb-hosszabb összekötő szövegek – olykor újabb történetek találhatók. – A Dekameron kerete a következő: az 1348-as pestisjárvány idején hét ifjú hölgy és három fiatalember találkozott a firenzei Santa (kiejtve: szanta) Maria Novella templomban, s úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a városból a járványhalál elől egy vidéki villába, s ott érdekes történetek elbeszélésével fogják az időt eltölteni. Tíz nap alatt a tíz résztvevő mindegyike naponta egy-egy történetet mesél el az arra a napra megválasztott “királynak” vagy “királynőnek” a vezetése alatt, és utasítása szerint. A naponta elmondott 10–10 novella egy–egy meghatározott, elre megadott téma köré csoportosul.
A Dekameronban a szerelmi–erotikus és az ironikus–szatirikus novellák uralkodnak. Boccaccio jókedvű humorral mutatja be kora világát, sajátos erkölcseit. A középkort már–már múltnak tekinti, s a felvilágosult reneszánsz ember szemével nézve mulatságosnak tartja furcsa szokásait, intézményeit. Humanista írói világképének középpontjában a földi élet minél örömtelibb, minél ésszerűbb kihasználása áll. Ebből a világból már hiányzik a pokoltól való félelem tudata, a “bűnök” más megítélés alá esnek, mint pl. Danténál. A szerelem a novellákban őszinte, szabad, a korábbi kötöttségeket nem tűrő és nem ismerő érzelemmé, a boldogság forrásává válik. Az író jókat kacag a vén, babonás, együgyű férjek rovására. A házasfelek hűtlensége, a házasságtörés nem háborítja fel, ha ez érdekházasságot, nem szerelmen alapuló viszonyt szakít szét. Nem tiszteli a cellák, kolostorok lakóit sem: az emberi természet bennük is diadalmaskodik, s talán ők vágyakoznak legmohóbban a testi örömökre.
Több mulatságos, ízes történetének főhőse az együgyű városi figura, Calandrino (ejtve: kalandrinó), akivel kavicsot szedetnek láthatatlanná tevő varázskő gyanánt, akivel elhitetik, hogy állapotos, és gyereket fog szülni, s akivel mindenféle bitangságot művel a két tréfacsináló festő, Bruno és Buffalmacco (ejtve: buffalmakkó). – A legtöbb novella városi–polgári környezetben játszódik: megjelennek a csalafinta, agyafúrt kereskedők, a pórul járt jogászok, a felültetett, beképzelt, szipolyozó orvosok, s ott vannak a szegény, babonás certaldói (ejtve: csertaldó) parasztok is, akiket ugyancsak rászedett a vörös hajú, apró, ravasz barát, Frater Cipolla (ejtve: csipolla).
Boccaccio elítéli a fösvénységet, a kapzsiságot, az öncélú gazdagságot; szerinte a vagyonnak az életet kell szolgálnia. Sokra becsüli a friss észjárást, a furfangos okosságot, a természetes ügyességet. Hősei gyakran nehéz helyzetből szabadulnak meg egy–egy találó szóval, tréfás ötlettel.

Nagy Imre halálának évfordulójára - 1958. június 16.

Csetneki  Juhász Balázs: Kegyelmet nem  kérek

 „ Nagy Imre 1958-ban mártírhalált halt miniszterelnök tiszteletére”

Volt elvtárasaim ne habozzatok,
Ácsoljátok a bitófát és akasszatok!
Kegyelmet nem kérek!
Tudjátok és én is tudom
Nincs rajtam hatalmatok.
Meggyalázhattok, összekötözhettek,
Arccal a föld felé eltemethettek,
Mégis örökéletű leszek,
Mert az utolsó magyar szabadságvágyában ,
Utolsó leheletében is ott leszek,
Mert szabadság nélkül nincs haza,
Szabadság nélkül nehéz az igaz élet
Szabadság nélkül nehéz az igaz szerelem!
Kegyelmet nem kérek!
1956-ban Szent István népe fölkelt
S a vörös góliát beleremegett,
És harmincöt év után
Úgy omlott össze, mint a kártyavár.
Mert hazugságra        
Még kunyhót sem lehet építeni.
Jöttünk az értünk szóló
Déli harangszóval
S hittük és vártuk, hogy
Segít Európa, hogy segít a Világ,
Hogy most talán 
Trianon mocskát
Rólunk végleg lemossák.
De nem segített Európa
És nem segített a Világ.
Magunkra hagyottan
Vérben és terrorban
Néma jajunkban
Hullottunk, csak hullottunk,
Vagy menekültünk a semmi
Útján sírva,
Hazánkért elvesztettünk hazánkat,
Ez volt a harcunk jussa,
És vádlón nézett ránk
Üveges szemekkel halottunk:
Testvér gyilkol testvért,
Ez a mi nagy átkunk,
De minden kihullott magyar vér
A mi közös gyászunk.
Kegyelmet nem kérek!
Volt elvtársaim, együtt ettünk,
Együtt tanultunk,
Együtt reménykedtünk
Hogy szebb jövő lészen.
A börtönöm magányában 
A lassan pergő másodpercek,
Mint ólomeső betemetnek,
Az idő agyonnyom,
Félek.
Elvész minden ami fontos,
Ami élő,
A család, a barátok ,
Az erdő.
A kelő és nyugvó nap,
Az esőáztatta föld illat,
A mező, a vasárnapi ebéd,
Minden mi volt.
Kegyelmet nem kérek!
Mert a népet nem lehet felakasztani.
Kegyelmet nem kérek!
De volt elvtársaim
Kegyelmezzetek másoknak:
A gyerekeknek, a nőknek,
A betegeknek és az igaz beszédűeknek.
Én magamnak nem kérek kegyelmet!
Az én sorsom elvégeztetett.
Mert tudom:
Igaz utat választottam,
Igaz utat jártam,
Mást nem tehettem.
Mert 1956 forradalmi népe
Most én vagyok.
Akasszatok!
Kegyelmet nem kérek!