2016. szeptember 15., csütörtök

Hogy milyenek a nők? És a férfiak?

 - Nem értem, nektek, asszonyoknak mire kell annyi pénz - zsörtölődik a férj a feleségével - hiszen nem isztok, alig dohányoztok, nők után se jártok...

- Mondd komám! Te miről tudnál könnyebben lemondani, a borról vagy a nőkről?
- Hát ez az évjárattól függ!

Két lefátyolozott nő találkozik az utcán:
- Maga is özvegy? - kérdi az egyik.
- Nem, én csúnya vagyok!

Kikapós hölgyek egymás közt:
- Gyűlölöm a partikat! Nincs semmi új cuccom, amit levethetnék magamról!



- Miért teremtette meg az Isten a férfit?
- A gorillákat sehogy sem tudta megtanítani a fűnyírásra.

- Miből áll egy férj hétfogásos ebédje?
- Egy hot-dog, és hat üveg sör.


A vacsora utáni kávénál együtt ül a házaspár. Az asszony megkérdezi:
- Semmi különöset nem veszel észre ma rajtam?
- Új frizurád van?
- Nem.
- Új ruhád?
- Nem.
- Születésnapod van?
- Nem.
- Talán ma van a házassági évfordulónk?
- Ma egy gázálarcot vettem fel, kíváncsi voltam, észreveszed-e?!

2016. szeptember 14., szerda

Szentkereszt felmagasztalása - szeptember 14. Szent Ilona életéből

A legenda szerint a III. század elején élt Nagy Konstantinusz édesanyja, Ilona császárnő ezen a napon találta meg Jézus Krisztus keresztjét. A január hatodikára eső Vízkereszt, majd a május harmadikán esedékes keresztfaünnep és a szeptemberi Szentkereszt napja szinte hajszálpontosan harmadolja az évet, és a földünkben gyökeredző Élet fáját jelképezi.
Flavia (Fulvia) Iulia Helena, más néven Szent Ilona, Szent Heléna (Drepanum, (ma: Karamürsel) 248329 körül) Constantius Chlorus első felesége, Nagy Konstantin császár édesanyja. A hagyomány neki tulajdonítja Jézus keresztjének megtalálását, ezért lett a régészek védőszentje.

Szent Ilona életből

Ilona az ötvenedik éve körül járhatott, amikor feltűnt a történelemben Nagy Konstantin császár édesanyjaként. Korábbi életéről a következőket tudjuk:
250 körül születhetett, valószínűleg a bithiniai Drepanum városban. Erre biztos adatunk nincs, de történészek ezzel magyarázzák, hogy Nagy Konstantin a várost Helenopolisznak (Ilonaváros) nevezte el, feltehetően azért, hogy megtisztelje anyja születési helyét.
Ilona egyszerű családból származott, Szent Ambrus úgy tudja, hogy apjának vendéglője volt, s Ilona is ott dolgozott. Itt ismerte meg és vette feleségül Constantius Clorus, aki 293-ban császár lett; a császárhoz már nem illett a vendéglős lánya, ezért elbocsátotta és új házasságot kötött Teodórával. 306-ban Ilona fia lépett a trónra, Nagy Konstantin néven. Fia maga mellé vette a császári udvarba, s megajándékozta a császárné címmel, úgyhogy Ilonát ettől kezdve Flavia Julia Helena Augustának hívták.
A császár szabad kezet adott anyjának a birodalmi kincstár felett, nevét és képét ráverette pénzekre. Ilona pedig ezt az új helyzetet jóra használta. Utazásai során mindenütt törődött a szegényekkel, sokakat kiszabadított a börtönből és a bányából, másokat visszahívatott a számkivetésből.
Nem tudjuk, mikor tért meg. Caesareai Euszébiosz szerint a fia térítette meg, ezzel szemben Szent Ambrus Konstantin megtérítését tulajdonítja anyjának. Egy bizonyos: Ilona példaszerű keresztény életet élt az erények és az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával. Sokszor egyszerű ruhában vegyült el a hívők között, így vett részt a liturgiában, máskor szegényeket hívott meg asztalához, és saját kezűleg szolgált föl nekik. Rendkívül okos asszony volt. Ez főleg akkor mutatkozott meg, amikor a családban egymást érték a súlyos civódások.
326-ban szentföldi zarándokútra indult. Végiglátogatta Palesztina szent helyeit, és templomokat építtetett Betlehemben az Úr születésének helye fölé és az Olajfák hegyén a Mennybemenetel helyén. A hagyomány szerint Jeruzsálemben a Golgotán megtalálta a Szent Keresztet és a szenvedés más eszközeit is. Erről Aquileiai Rufinus (345–410) a következőket írja egyháztörténetében:
,A niceai zsinat idején Ilona, Konstantin édesanyja, ez a hitével és vallásosságával egészen egyedülálló asszony isteni intések alapján Jeruzsálembe ment és az ottaniak segítségével kereste a helyet, ahol Krisztus szent testét keresztre feszítették.
A helyet azért nem volt könnyű megtalálni, mert az üldözések idején egy Vénusz-szobrot állítottak föl (a Golgotán), hogy aki Krisztus tiszteletéért odamegy, úgy tűnjék, Vénuszt tiszteli. Ezért a keresztények elkerülték a helyet, s az már majdnem feledésbe merült. Amikor Ilona égi jel alapján rátalált a helyre, eltávolíttatott onnan mindent, ami a pogány kultuszhoz tartozott, és a mélybe ásva (egy sziklaüregben) megtalálták a három keresztet.
A megtalálás örömét csak az zavarta, hogy a kereszteket nem lehetett egymástól megkülönböztetni. Ott volt ugyan külön Krisztus keresztjének felirata is, de nem lehetett meghatározni, melyik kereszthez tartozik. Az emberi tudatlanság isteni segítségre szorult.
Történt, hogy a város egyik előkelő asszonya megbetegedett és már a halálán volt. Makariosz jeruzsálemi püspök, amikor látta, hogy Ilona és a vele lévők nem tudják eldönteni, hogy a három közül melyik Krisztus keresztje, így szólt: Hozzátok ide a talált kereszteket és Isten mutassa meg nekünk, melyik volt az Úré! Ezután a királynéval és kíséretével együtt bement a beteghez és térdre borulva így imádkozott: ťUram, ki arra méltattál minket, hogy az emberi nem üdvösségét egyszülött Fiad a kereszt elszenvedésével hozza meg, és most szolgálód szívébe sugalltad, hogy megkeresse azt a boldog fát, amelyen üdvösségünk függött, mutasd meg a három kereszt közül azt, amely az Úr dicsőségét szolgálta, vagy azt mutasd meg, mely kereszteken haltak meg a latrok. Mutasd meg azzal, hogy ez a félholt asszony, ha az üdvözítő keresztje érinti, térjen vissza a halálból az életre!Ť
Ezek után hozzáérintették az asszonyhoz az egyik keresztet, de nem történt semmi. Hozták a másikat is, de akkor sem történt meg a kért gyógyulás. Amikor azonban odahozták a harmadik keresztet is, az asszony kinyitotta a szemét, fölkelt és sokkal fürgébben, mint betegsége előtt, járni kezdett. Visszanyerte egészségét és magasztalta Isten hatalmát.
A császárné e jel láttán fogadalmának megfelelően azon a helyen, ahol az Úr keresztjét megtalálta, királyi pompával ragyogó templomot építtetett. A szegeket, melyekkel az Úr testét a fára szegezték, elvitte a fiának. Ezekből az zablát és sisakot csináltatott, melyeket hadviselés közben használt.
A császárné az üdvöt hozó fa egy részét elvitte fiának, a másik részét ezüst tokba foglaltatta és ott hagyta Jeruzsálemben. Ezt ma is nagy tisztelettel őrzik. Jámborságának egy másik jelét is a városban hagyta: meghívta ebédre az Istennek szentelt szüzeket, s azt mondják, olyan tisztelettel fogadta őket, hogy szolgálóruhát öltött és maga szolgálta föl a mosdóvizet, az ételt és az italt. A földkerekség parancsoló urának édesanyja Krisztus szolgálóinak szolgálója lett.''
Meg kell mondani, hogy az itt elmondottakról sem Caesareai Euszébiosz, aki jól ismerte a palesztinai történelmet, sem Jeruzsálemi Szent Cirill nem szól.
Ilona 80 éves lehetett, amikor ismeretlen helyen meghalt. Testét Rómába vitték és a Via Labicana mentén egy kör alaprajzú mauzóleumban temették el. Szent Ambrus szent emlékezetű nagyasszonynak mondja. A római zarándokok az ő sírját is fölkeresték.
(Forrás: www.katolikus.hu)

          Jeruzsálemben, a megtalálás helyén is bazilikát emeltettek. Szintén az ő nevéhez kötik a napkeleti bölcsek jelenleg a kölni dómban őrzött maradványainak megtalálását is. Ezen ereklyék megtalálásáról Kaiszareiai Euszebiosz történetíró még nem tud, pedig feltétlenül említette volna őket. Csak néhány évized múlva jelentek meg a forrásokban ez ereklyegyűjtés és eredményei.
          Szentként tisztelik, ünnepe a katolikus egyházban augusztus 18-án, az anglikán és ortodox közösségekben Konstantinnal együtt május 21-én, az etióp egyházban (kopt) szeptember 15-én van. Őt tartják a régészek és bányászok védőszentjének. A Római Birodalom keleti részein már egy évszázaddal a halála után szentként tisztelték, a birodalom nyugati felében csak a 9. században avatták szentté.

2016. szeptember 12., hétfő

Humordömping

Isten megteremtette a világot, minden más Kínában készült...

Nem vagyok kövér, csak nagy felületen szép..

Sajnállak, hogy olyan  egyhangú az életed, hogy az enyémmel foglalkozol.

5 fontos eligazítás:
1. A pénz nem boldogít, de kellemesebb sírni egy Audiban, mint egy biciklin.
2. Bocsáss meg az ellenségeidnek, de jegyezd meg a rohadékok nevét.
3. Segíts a bajba jutottakon, emlékezni fognak rád, mikor megint bajba kerülnek.
4. Sok ember csak azért él még, mert törvénybe ütköző lenne lelőni őket.
5. Az alkohol nem megoldás, de a tej sem.

Ha valakinek problémája van veled, mindig jusson eszedbe, hogy az az ő problémája.

Ne feledd, ha bármikor szükséged van egy segítő kézre, mindig találsz egyet a karod végén.

Mire megfejted, hogy mit gondol egy nő, már meg is gondolta magát.

–Drágám! Hol van a tea?
–Jaj ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni! A tea a gyógyszeres fiókban van, egy kakaós dobozban, amire az van ráírva, hogy só!

Olyan jó volt látni a főnökömet az új kocsijával! Tudom, milyen keményen megdolgoztam érte.

A szomszédaim jó zenét hallgatnak! – ha akarják, ha nem ..

A házasság egy olyan kapcsolat, amiben az egyik félnek mindig igaza van..., a másik meg a férj.

–Halló vízművek?
–Igen, tessék!
–A vízcsapomból víz folyik!
–Hát mi folyjon belőle?
–A számla szerint Soproni sör!

Drága szüleim! Küldjetek 10.000.-Ft-ot, hogy megnyugodjak, hogy nincsenek anyagi
gondjaitok.

Te, volt a férjednek egyáltalán jó tulajdonsága?
–Persze, de azt már elköltöttem.

Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel.

Ketten jönnek ki az erdőből, az egyik futva, a másik medve.

Szállodában:    –Porta? Kérem két egér kergetőzik a szobámban !
                         –Mit akar ennyi pénzért? Bikaviadalt?

–Ha nem jössz hozzám feleségül, felakasztom magam az almafátokra.
–Jaj, csak azt ne! Tudod, hogy apám nem szereti, ha itt lógsz a ház körül..

2016. szeptember 11., vasárnap

Mária Terézia trónját megmenti a magyar nemesség - 1741. szept. 11.

 „Ügyeinket minden felől veszély fenyegeti. Veszélyben ezen ország koronája., veszélyben saját személyünk és kedves gyermekeink. És elhagyatva mindenektől, a magyaroknak annyi történeti emlékek által híresztelt fegyvereihez, ősi vitézségéhöz és hűségéhöz folyamodunk, hűségökre bízzuk magunkat és gyermekeinket, erősen bízva, hogy e veszélyekben tanácsukat és segélyöket tőlünk meg nem vonandják.” (Részlet Mária Terézia 1741. szeptember 11-i beszédéből)
1741. szeptember 11-én zajlott le a pozsonyi várban azon híres jelenet, mely során a magyar rendek felajánlották „életüket és vérüket” Mária Teréziának (uralkodott: 1740–1780), trónja védelmében. Magyarország segítsége a későbbiekben döntő szerepet játszott abban, hogy a porosz és bajor támadás miatt megrendült Habsburg Birodalom sikeresen átvészelte az osztrák örökösödési háborút.
Bár III. Károly (uralkodott: 1711–1740) az 1713-ban megalkotott Pragmatica Sanctióval igyekezett elismertetni a Habsburg-ház leányági örökösödését, 1740 októberében bekövetkező halála után mégis háború robbant ki, melynek tétje a Habsburg Birodalom szétszakítása volt – Károly mentségére szóljon, hogy az első támadást Nagy Frigyes porosz király (uralkodott: 1740–1786) indította, aki semmiféle ürügyet nem keresett, egyszerűen csak meg akarta szerezni Sziléziát. Poroszország támadása után aztán I. Károly Albert bajor választófejedelem (uralkodott: 1715–1745) is hadat üzent a gyengélkedő birodalomnak, így Szilézia, Csehország és a nyugati osztrák tartományok hamarosan megszállás alá kerültek. Ezekben a válságos hónapokban Mária Teréziának jószerével nem maradt más esélye, mint a magyar rendek jóindulatára bízni birodalma sorsát, ezért szorult helyzetében – az 1741 júniusában tartott koronázási országgyűlés után – szeptemberre ismét diétát hívott össze Pozsonyba.
A beszámolók szerint a nemesek kezdetben elutasítónak mutatkoztak, a szeptember 11-i híres ülésen azonban minden megváltozott. Ezen a napon a királynő fekete gyászruhában jelent meg, és – a jelenlévők szívének megenyhítése érdekében – újszülött gyermekét, Józsefet (uralkodott: 1780–1790) is magával vitte. A délelőtt 11 órakor kezdődő tanácskozáson először gróf Batthyány Lajos főkancellár szólt a birodalom nehéz helyzetéről, majd a királynő felállt, és ékes beszédben segítséget kért az összegyűlt rendektől. Tökéletesen megkreált jelenet volt ez: a nemes urakkal szemben ott állt egy gyászruhába öltözött védtelen nő, aki ráadásul egy újszülött gyermek édesanyja is volt egyben. Mária Terézia ráadásul – a rossz nyelvek szerint csípésekkel – arra is rábírta a pár hónapos József főherceget, hogy a megfelelő pillanatban sírva fakadjon, ilyen szívszorító helyzetben pedig egyszerűen nem lehetett nemet mondani. A meghatódott nemesek a beszédet félbeszakítva, „vitam et sanguinem”, azaz „életünket és vérünket” felkiáltással felajánlottak segítségüket a bajba jutott királynőnek, ezzel megmentették a Habsburg Birodalmat.
Így szólt a legenda, és akkor most lássuk a tényeket: először is, le kell szögeznünk, hogy a fent leírt történet javarészt igaz, azonban – a hiedelemmel ellentétben – a csecsemő József főherceg ekkor még nem tartózkodott Pozsonyban, tehát sírásával sem hathatta meg a magyar rendeket. Nyilvánvaló az is, hogy a királynő szorult helyzete hatást gyakorolt a jelenlévő nemesekre, ugyanakkor a politikusok – már akkor is – jóval racionálisabban gondolkodtak annál, hogy pusztán lovagiasságból felajánlják segítségüket. Ezt bizonyítja a nevezetes felkiáltás végére odabiggyesztett dacos mondatocska is, hogy „sed avenam non”, vagyis „de a zabunkat nem”, mely egyúttal a korabeli nemesi felfogást is tökéletesen tükrözte. A rendek a valóságban nagyon is komoly árat szabtak azért, hogy jóváhagyják Mária Terézia kérését: a pozsonyi diétán visszavonatták III. Károly néhány kedvezőtlen intézkedését, megerősítették a rendi és nemesi jogokat, biztosították a birtokok adómentességét, emellett pedig kiharcolták csapataik számára a magyar vezényleti nyelvet is. Az „alku” rájuk eső része a szeptember 12-i ülésen teljesült, amikor a felajánlott hadtestek mellett egy 1000 fős testőrséget is állítottak a királynő mellé.
Mária Terézia viszont, ha kevésbé regénybe illő módon is, de elérte célját, megszerezte Magyarország támogatását, a felállított 11 huszárezred pedig oroszlánrészt vállalt abban, hogy az 1748-ban befejeződő háború után a Habsburg Birodalom – még ha Szilézia nélkül is, de – fennmaradhatott. Miután történelmi emlékezetünk a Habsburgokat számos vonatkozásban negatív színben tünteti fel, újra és újra felmerül a kérdés, hogy miként fordulhatott elő, hogy éppen a rebellis magyarok nyújtottak segédkezet a dinasztiának. Bár ezt sokan pusztán a pozsonyi jelenettel akarják megindokolni, a döntés ennél sokkal prózaibb okokra vezethető vissza: először is arra, hogy két évvel a fenti események előtt a Habsburgok vesztes háborút vívtak a törökök ellen, a hódoltság emléke és újabb lehetősége pedig kellő félelemmel töltötte el a magyarokat ahhoz, hogy kitartsanak a birodalom mellett. Fontos körülmény volt az is, hogy Mária Teréziával szemben egyetlen lehetséges királyjelölt sem jöhetett szóba – Rákóczi még 1735-ben meghalt –, újabb háborút pedig senki nem akart egy éppen csak a fejlődés útjára lépett országban. Így aztán belátható, hogy akkor és ott a magyar rendek racionális döntést hoztak, még akkor is, ha – egyes történelmi helyzetekben – azt az utókor mélységesen megbánta.  (RUBICONLINE; Szerző: Tarján Tamás)

ÖT ÉVE TÖRTÉNT - Tájkép csata után, 2011. szeptember 11.

          Az alsóörsi Riviéra Kempingben két lakókocsira tőlem négy 18-21 év közötti győri lány készülődött a balatonfüredi diszkóba. Fél tizenegykor elmentek. A reggeli napfény ezt találta a bemelegítésről.
Az első képen messziről látható a helyszín, az én lakókocsimtól balra a második. (Sárga trikóban ülök.)